Imádott szomszédasszonyomról már esett szó anno. Idén ismét megcsinálta a "nyírjuk ki a szomszéd növényeit" című akcióját. Íme:
Ez a fa azért került oda, mert a drágáim vágattak a tűzfalukra, a mi kertünk felé egy bazi nagy ablakot, ami engem rémesen zavar. Azóta elbokrosodott, de így is több, mint két méterre van a kerítéstől és a ház ura rendszeresen nyírja - mert tavaly azt mondta az öregasszony, hogy őt csak az átlógó ágak zavarják...
Márt többször volt konfliktusunk ebből a gyomirtós sztoriból, de ő csak gyomirtózott, gyomirtózott és gyomirtózott... Az én kertemben, az én kertemet!
Mert őt zavarja a bokor. Vajon miért, mert nem tud kukkolni?
Meg szerinte gazos a kert. Ami persze akár igaz is lehet, csakhogy az az én kertem, az én gazom. Kaszáltatjuk rendesen, úgyhogy sicc.
Amúgy nem is gaz, hanem rét, igazi, csodálatos réti virágokkal. Tavasszal pipacs is nő, és most is van valami cuki, sárga virág, ami szőnyegként teríti be a kertet. Nekünk varázslatos kis birodalom, imádja az egész család, sőt, mindenki, aki vendégségbe jön hozzánk...
Igen, ez amolyan biokert, de hát, ha mi így szeretjük, élettel teli?
Azért is mélyen érint ez a mérgezés, mert ezen az akácfán cinkék fészkel(t)nek, ott is költöttek... nálunk rengeteg madár él... rozsdafarkúak a tornác alatt, cinkék, rigók, szarkák... egy kis földi paradicsom nekik a sok fa, és mi szívesen látjuk őket... ráadásul van cicánk is (tavaly pont mérgezésben halt meg az egyik...), és kutyánk is... ja persze, meg egy 12 éves fiam is van, aki szintén nem kompatibilis a gyomirtókkal...
A hátsó részen is irtják a kertet, mondván átmegy a gaz az ő kertjükbe, de a kert végében lévő fáinkat is kinyírták...
Volt olyan is, hogy amikor nem láttam, átmásztak a kertbe, és úgy irtották ki a málnát, ami átjött tőlük... de ha átjött, az már az én kertemben van... szerintem.
Na, idén a család feje, amikor meglátta ezt a borzalmat, kézbe vette az ügyet és átment a szomszédba. Meglepő módon azonnal szívélyesen beinvitálták, kávéval kínálták, és rémesen kedvesek voltak vele. A probléma hallatán a nyanya nem győzött szabadkozni, mondván ő csak a levéltetveket akarta kiirtani, nem gondolta, hogy ilyen hatása lesz a szernek (nyilván az elmúlt években nem tűnt fel neki, hogy akkor is meghalt a fa... sic!). Mindenesetre letette a nagyesküt, hogy többet ilyet nem csinál.
Elképzelhető, hogy maga a Férfi jelenlét (ezek olyan vidékiek, hogy a férfi, az Férfi), de az is lehet, hogy a tarkopasz fej és a tetoválások hatottak nyomós érvként kedvenc szomszédban élő öreglányaimra.
Mániákus gyomirtó amúgy a vénasszony... a kert oda-vissza van gyomirtózva és abban termelik a cuccaikat, de még így is, hogy érik a vetemény, öntözik a gyomirtót ezerrel... szerintem még a levest is abból főzik...
Az utcai fronton zöld növény meg nem maradhat, merő egy por az egész, minden ki van irtva... és természetesen ott is plusz egy méter van kimérgezve még a mi részünkből. Mert előttünk fű van, ami szerintük gaz, és zavaró számukra.
A fenti képen, a sarokban lévő bodza alatt ibolya nőtt eddig minden évben... nagyon remélem, hogy nem adja fel, és jövőre is megörvendeztet szépségével.
Megjegyzem, maximálisan kommunikatív vagyok, ergo értek a szóból és meg lehet velem beszélni akármit. Na ők nem ilyenek, ők valami felsőbbrendű akárkinek tartják magukat... Én az élni és élni hagyni békés útját követem, egy bizonyos pontig elég türelmes is vagyok... Ők már megtalálták a türelmem határát, sőt, túl is lépték azt... A személyes szférámba való ilyen jellegű agresszív beavatkozást (sem) tűröm.
Nevezzük nevén, bár az eset három hete történt, a fa még mindig így néz ki, és én még mindig fortyogok a dühtől...
Ps.: amúgy meg hiába töri magát a boszorkány, ezt a fát nem lehet kinyírni, mert már jönnek rajta az új hajtások.. hehe! Ettől függetlenül valamit ki fogok találni oda az ablaka elé, mert a műveletének köszönhetően ismét vidáman kukkolhat, hogy mi zajlik nálunk...
