imádom az orgonát... orgona, orgona van mindenhol.. és virágzik, virágzik, virágzik... amikor ideköltöztünk, egy tő volt az ablak alatt, az eltelt években rengeteg gyereke született, akiket szétültettem a kertben, és most már ők is virágot hoztak... hoztunk be a lakásba több csokrot, van a hálóban, a nappaliban, a konyhában... sőt, a munkahelyemre is jutott belőle... ráadásul, mivel az anyabokor a szobaablak előtt van, ezért a nyitott ablakon át az illat akkor is érződik, ha éppen nincs csokor a lakásban...
"Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben.” (Monica Baldwin)
A tavalyi cirnyóbalhé után, nem gondoltam volna, hogy, de... idén ismét megjelent egy pár, és új fészket építettek a tornácon...
... az előbb pedig az egyikőjük eltévesztette a házszámot, ugyanis azt vettem észre, hogy itt repked a lakásban. Körbenézett minden helyiségben, majd angolosan távozott. Úgy fest a madaraim hasonló jó tájékozódó képességgel vannak megáldva, mint én... imádom a kis szárnyasaimat...
Ez egy korábbi kép, az egyik vasárnap a piacról hoztunk isteni sajtokat, és abból csemegéztünk, természetesen egy pohár rosé kíséretében... (a tekert sajtban szárított paradicsom van)
A vadszőlő eléggé elvadult a kertünkben, de tavaly ősszel rendeztünk egy nagy irtást, és idén végre ismét előbújtak a gyöngyvirágjaim, akiket nagyon szeretek, mert nem haltak bele ebbe a fojtogató kapcsolatba... de a vadszőlő elég makacs jószág, ugyanis az eltelt hónapban nagyon megindult... volna, de mi nem hagyjuk neki.
Ahogy távolodunk a főváros zajától, úgy csitul el bennem is a zaj, és veszi át a helyét a béke... most már minden virágba borult, és illatokkal-színekkel van tele a világ és ez a kisváros is... én pedig az állomástól hazáig (is) lelkesen gyönyörködök a Tavasz minden ajándékában, a virágzó növényekben (és persze a kutyákban, macskákban, az égben, napban, naplementében, holdban, csillagokban... szóval mindenben, amit csak meglátok) és mélyeket szippantok a virágok édes illatából... meg persze közben dúdolgatok is... nekem megéri a vonaton zötykölődni még a késésekkel is, mert ide térek haza...
Minden csoda három napig tart, így a szakítás utáni időszak feszültséggel teli légköre is elmúlt... az osztálytársak két nap után már újra vidáman beszélgettek a fiammal - hiszen kedvelik őt nagyon az osztályban, és, bár a kislány a mai napig "beszólogat" a fiamnak, és piszkálja őt, de ő megfogadta a tanácsomat és nem reagál semmire, átnéz rajta, bár azt mondja, hogy nem könnyű, de ő is látja, hogy a kislányt ezt bosszantja a legjobban, így - ahogy szoktuk mondani: kemény, mint a kád széle.
Ja és természetesen egy új románc van kibontakozóban,egy jó családból származó, kedves, jól nevelt, mosolygós kislánnyal.
