Van egy visszajáró pillangónk... letelepszik a palára, majd fekete alapon vörös mintás szárnyait lustán tornáztatja a melengető napsütésben... amikor a cica megtalálja, játékosan-őszi lassan kergetőznek egy sort, de egyikőjük sem gondolja komolyan az üldözést... úgyhogy a pillanatnyi lelkesedés után mindketten ismét letelepszenek, a lepke újra büszkén nyitogatja színes szárnyait, és a cirnyó pedig a kerítés-oszlop tetejéről figyeli a környéket... a szomszédban nagy zajjal kopácsol valaki... talán harkály? Nem... varjak nyüzsögnek, kárálnak, magyaráznak és közben bőszen kopogtatnak a diófákon... mint valami légifolyosót, úgy használják kertünk felett az eget és szállnak el percenként a zsákmánnyal a szántóföldek felé... potyogtathatnának nekem is, szeretem a diót.... minden olyan csendes lassú, álmos mégis ragyogó... az ősz békéje terül szét a vidéken és én szeretem ezt a fajta nyugalmat... szeretek ilyenkor egyedül lenni, átengedni sejtjeimen a pillanatokat, hogy kimossák belőlem a hétköznapi feszültséget... egyedül vagyok, de mégsem.. a természettel egységben...

Azon gondolkodtam, hogy kellene a tornácra valami kis őszi dekor.. lehetőleg költséghatékony... körbenéztem itthon, és a kertben meg is találtam a hozzávalókat... és ez lett a végeredmény... 

Na hát igen, eltűntem egy.. khm.... kiccsé....

A helyzet az, hogy szeptembertől beruháztam egy új melóhelyre, és hogy a fene enné meg, ott bent a rengeteg új élmény miatt se időm, se energiám bejegyzéseket írni (na meg azért sem, mert az ajtónak háttal ülök, ezért mindenki azonnal látja, hogy mi van a monitoromon...).

Reggel ébredezek, este itthon nem kapcsolom be a gépet, hétvégén is mindig akad valami, így hát... hát most így alakult. Választanom kellett, hogy olvasok vagy írok, és én azt választottam, hogy olvaslak titeket (és amikor időm engedi, kommentelek is).

Most pedig szabad hétvégém van, a Felnőtt dolgozik, a Gyermek szünidőzik, én meg itthon víkendelek...

Szóval nem mondom, hogy nem történt semmi...

Mindig eldöntöm, hogy na most hétvégén megyek egyet kirándulni itt, a környéken, de aztán annyira jól érzem magamat itthon, hogy még boltba sincs kedvem menni.. mivel egy normálisan felszerelt háztartásom van itthon, én nem esek pánikba attól sem, ha egy napig zárva van a bolt... úgyhogy kiültem a tornácon a hintaágyba, kihoztam magammal az én kis Dellemet és élvezem az őszi napsütést, az ősz hangjait, fényeit, energiáját... 

Közben teszek-veszek, molyolok, mosok, padláson pakolgatok... felfedezem, hogy a kis kukacka virág hogy elszaporodott, az orgona levelei hogy beterítették a járdát (és nem takarítom el, mert olyan... hangulatos) a kövirózsa a fa teknőben milyen jól érzi magát... a kutya elégedetten szuszákol tőlem néhány méterre, és minden, minden annyira... békés... és kábé én vagyok a legboldogabb a világon...