Volt idő, amikor rettenetesen fel tudtam magamat húzni azon, ha lebutáztak, lehülyéztek... sőt, azt is megkaptam, hogy irigy vagyok... milyen alapon mer rám bárki ilyet mondani, én ugyan nem vagyok se buta, se hülye... irigy meg aztán végképp nem, aki ismer, az tudja... erre még rájött a plusz, miszerint ő bezzeg okos és egészséges önbizalommal rendelkezik...

Aztán leesett az ejtőernyős kis tantusz... közhely, de lehúzni tényleg csak az akar, aki alattad van... aki rendben van magával, az felemel, az értéket látja benned és azt akarja kihozni belőled is, azt erősíti...

  

Az irigység, a féltékenység az, ami ezt hozza ki az emberekből, rám és általuk sikeresnek tartott emberekre vetítik a saját nyomorult lelki világukat, ahelyett, hogy tennének magukért... valójában ők azok, akik - nem buták - csak még sokat kell tanulniuk, ők az irigyek és a féltékenyek... és valójában ők azok, akik nulla önbecsüléssel rendelkeznek... 

Igen, volt idő, amikor sokat sírtam a bántások miatt.. de ma már tudom, a bennem lévő bizonytalanságra mutattak rá, arra, hogy én sem hittem maradéktalanul önmagamban... bántani csak ott tudnak, ahol gyenge vagyok... 

Ma is kapok vádat eleget, de ma már nincsenek rám hatással, ma már nem bántanak... ha valaki butának, irigynek akar látni, hát lásson annak... míg ő negatív energiái táplálásával van elfoglalva, én vígan élem és építem az életem és mosolyogva, tálcán kínálom elé az irigységét tápláló étket: a sikereimet. 

Mára már megtanultam: az irigység és a féltékenység az egyik legnagyobb energiával rendelkező elismerés :)