A madárfészek helyén ma reggel...
a macskámat találtam...
15 éve élünk itt, az a fészek azóta ott van... minden évben vannak lakói, akik kicsit toldozgatják, foltozgatják, majd egy évben olyan két kör csemetét felnevelnek benne... egyik macskám sem nyúlt hozzájuk.... idáig... jó volt télen is kinézni az ablakon és látni azt a gyönyörű otthont, ahová tudtam, hamarosan megérkeznek a csiripelők...
Jöttek idén is, tanúja voltam az építkezésnek, még a rumlit is elnéztem, ahogy a kis fűszálakkal teleszórták a hintaágyamat... aztán egyszer csak kikukucskált az első tojáslakó, majd egy hét múlva már nagy csipogás hallatszott... tegnap még hallgattam a szülők és a kicsik csipogás-kommunikációját...
Ma pedig, amikor elhúztam a függönyt és ránéztem a fészekre... elsírtam magam... nem tudom, hogy kommandózta oda fel magát a kis dög, de ott feküdt a fészek helyén... a fészek pedig a földön, szétszórva...
Ma délelőtt csak a madárszülők bánatos csipogása hallatszik...
Azt hiszem, most nem szeretem a macskámat...