Akivel voltam tegnap, kiakadt és elkezdte osztani az észt, hogy én ilyeneket szedek, mert méreg, blablabla...
No. Miről is van szó?
Igen, valóban, a médiában mindenhol azt hallani és olvasni, hogy rossz, ártalmas, függőséget okoz. Ha azt mondanák róla, milyen faca és hasznos bogyó, egyből mindenki azt szedné.
No. Ezt hívják tömegmanipulációnak.
Az én verzióm a következő.
Ez valóban egy gyógyszer, ami OKOSAN alkalmazva nagyon is hasznos.
Az, hogy vannak, akik ezen élnek, akiknek ez a reggeli, az ebéd, a vacsora... abban az esetben valóban káros, hiszen semmi másra nem támaszkodik az illető, csak a gyógyszerre. Nem értek ezzel egyet, de tiszteletben tartom, hogy mindenki maga dönt az életéről.
Olyan ez mint az alkohol... egy pohárral időnként jólesik, de ha valaki rendszeresen iszik, alkoholista lesz. Ha valaki egy hordóval megiszik egy ültő helyében, még szép, hogy alkohol mérgezést kap...
Én, időszakosan, alkalomszerűen szedem ezeket a szereket. Akkor és úgy, amikor azt érzem, hogy kell, hogy szükségem van rájuk.
Manapság az emberek jellemző módon nem használják az agyukat - nem gondolkodnak, miért is tennék, amikor manapság már nincs szükség rá? Hiszen már a telefonok is helyettünk gondolkodnak...
Én viszont túlterhelem szervezetem ezen részét - ez amolyan születési rendellenesség nálam... Emellé jön még a mérhetetlen empátiám, igazságérzetem, szóval a lelkem, ami bizony túlérzékeny...
Hiába élek tudatosan és figyelek a kikapcsolásra is, meditálok stb., van egy rossz tulajdonságom, méghozzá az, hogy hajlamos vagyok elnyomni magamban dolgokat úgy, hogy észre sem veszem... nem tudatosul, és túlfeszítem az érzelmeim által a szervezetem. Aztán jön egy pont, amikor a megjelent fizikai tünetek már vörös riadót fújnak, és azt mutatják, baj van... ami bizony nem leányálom...
Aki azt mondja, hogy gyógyszert NEM szed, attól azt kérdezem, mi a jobb? A stresszből fakadóan stoke-t, magas vérnyomást kapni, különböző betegségeket, vagy pedig TUDATOSAN alkalmazva ezeket a szereket, helyreállítani az egyensúlyt? Amikor valakinek úgy fáj a feje, hogy megőrül, vagy erős menstruációs görcsei vannak, de nem szed be gyógyszert, mert azt nem, akkor azt mondom, szenvedj bzmg... egy szem gyógyszertől még nem áll meg a világ, én bizony bekapom a fájdalomcsillapítót, ha arról van szó. Vagy ha valaki eltöri a lábát és kap egy mankót... még szép, hogy használja, nem? Vagy szemüveget se vegyünk fel talán?
Nézzük a tényeket. Van egy akaratom. Nem kicsi, aki ismer, az tudja.
Saját erőmből, akaratommal uralom az asztmámat, az allergiámat, a pánikbetegségemet is, valamint a depressziót is. Erre nagyon büszke vagyok, hogy ezt elértem. Pedig ÁLLÍTÓLAG ezek a betegségek gyógyíthatatlanok, csak gyógyszerekkel lehet őket tünetmentesíteni.... Tényleg?
Állítólag. Ez is manipuláció. Elhitetik azokkal, akikkel lehet, hogy nem lehet meggyógyulni, egy megoldás van, a gyógyszer.... Nekem is megmondta az orvos, ha nem szedem a gyógyszert, az asztmám olyan súlyos lesz, hogy hamarosan oxigénpalackot kell beszereznem... Volt ez huszonsok éve, és köszönöm, jól vagyok, pedig nem szedek gyógyszert.
A pánikbetegségemről és szociális fóbiámról ne is beszéljünk...
Aki pedig azt mondja, hogy ez lehetetlen, mert ha én ezekből kigyógyultam, akkor nem is volt egyik betegségem sem, az... azt inkább hagyjuk :)
Ha ezeket a betegségeket nézzük, akkor jelenleg annyi gyógyszert kellene szednem, hogy kajára költenem sem kellene, jóllaknék a sok carral. Erre tessék, mi van? Egyikre sem szedek gyógyszert, hanem én magam, tudatos gondolkodással irányítom a dolgokat. Nem mondom, hogy könnyű, sőt... de... Minden fejben dől el, és ez nem közhely. Döntés kell hozzá és elszántság.
Van asztma-pipám, biztonság esetére. Amikor fulladok, az is mindig egy jelzés, mindig pontosan tudom, hogy mitől - lelki roham. Szerencsére ritkán van ilyen (évente max. egyszer)
Aki pedig azt mondja, hogy ez lehetetlen, mert ha én ezekből kigyógyultam, akkor nem is volt egyik betegségem sem, az... azt inkább hagyjuk :)
Ha ezeket a betegségeket nézzük, akkor jelenleg annyi gyógyszert kellene szednem, hogy kajára költenem sem kellene, jóllaknék a sok carral. Erre tessék, mi van? Egyikre sem szedek gyógyszert, hanem én magam, tudatos gondolkodással irányítom a dolgokat. Nem mondom, hogy könnyű, sőt... de... Minden fejben dől el, és ez nem közhely. Döntés kell hozzá és elszántság.
Van asztma-pipám, biztonság esetére. Amikor fulladok, az is mindig egy jelzés, mindig pontosan tudom, hogy mitől - lelki roham. Szerencsére ritkán van ilyen (évente max. egyszer)
Amikor arról van szó, hogy választanom kell, hogy megfulladok az asztma miatt fellépő légszomjtól, vagy fújok egyet a pipából... szerintem egyértelmű, hogy melyiket választom. Hülye lennék azt mondani, hogy jajj, hát gyógyszert nem...
Ugyanígy vagyok a nyugtatóval is. Amikor túlpörgetem magam, és én nem tudom kezelni a helyzetet önerőből, akkor nekem igen is kell valami, ami akár erőszakos módon is lenyugtat, eltompít - csökkenti a stresszt, pihenteti az agyamat. Kell valami, amitől éjjel képes vagyok pihenve aludni, és nem pörög az agyam még álmomban is. Mert a stressz kihat a mindennapjaimra, az alvásom minőségére, a kedvemre, sőt, a munkahelyemen is a munkavégzés hatékonyságára, tehát a teljes életminőségemre.
Szóval. Ha néha az emberek nem hagynák örökké befolyásolni magukat, ha gondolkodnának, és tudatosan ők irányítanák az életüket, és mindent arra használnának és úgy, amire való, akkor nem itt tartana a világ, ahol. Képesek vagyunk önmagunk dönteni, és akaraterővel MINDEN lehetséges, de ha szükség van rá, akkor a mankót, a támogatást igenis KELL igénybe venni.
Persze, tudom én, a könnyebb utat választani, a felelősséget hárítani mindig egyszerűbb... sokan akár amőbának is születhettek volna.
Szóval igen, vettem nyugtatót, be is vettem.
Szóval igen, vettem nyugtatót, be is vettem.
És igen, eszek gumicukrot is, méghozzá annak tudatában, hogy tisztában vagyok azzal, hogy miből készül.
