Kezét-lábát törve rohanna ápolni, ha hagynám. Mindig "zaklat", hogy hogy vagyok, meg jobban vagyok-e, meg kell-e valami, meg segítsen-e stb... Mondommivan? Aztán rájöttem, hogy semmi, csak a kirúgott pasik betegsége tört ki rajta, a kapuzárás utáni "gondoskodniakarokrólad" életérzés.
