Ha valamelyik hosszabb idő után rám ír és hirtelen nagy beszélgethetnékje támad, azonnal tudom, hogy szerelmi bánat esete forog fenn, amelyet a velem való flörtöléssel próbál kompenzálni. A beszélgetéssel nincs is problémám, de ha kirúgta az asszony, nem velem fog bánatszexelni, az ilyen közönséges chatelésről meg ne is beszéljünk... 

Persze azonnal rá is kérdezek a dologra, hogy "na és hogy van az asszony"? Ilyenkor jön a hápogás, aztán kiböki, hogy szakítottak, meg hogy tipikus nő vagyok, hogy bele kérdezek a dolgok közepébe (blablabla). És amikor tájékoztatom róla, hogy a pasikra ilyenkor jön rá a fecseghetnék, sértődötten közli, hogy de hát én írtam rá.
Óh, igen, a "boldog névnapot" egyértelműen felhívás keringőre.

Nekem nincs felesleges köröket futó cipőm, így ezt a sportágat nem űzöm. Sajnos én ilyen vagyok, kimondom amit gondolok. És ha az "nem", akkor az "nem". Sőt, "NEM". Ezen persze meg lehet sértődni, de ez engem pont nem hat meg.

Persze tudom, ez vica-versa működik, a nők ugyanígy vezetik le a szerelmi bánat okozta stresszt (már aki....) de nem hinném, hogy a hiba az én készülékemben volna.

És ezentúl azt is meggondolom, hogy kit köszöntök fel a névnapján.