A macskám lassan vágásra érett, annyi egeret zabál, ennek ellenére százhuszonnyolcadik Béla egér meg a fekete teámat rágcsálja éjjelente..
Mivel bosszúálló fajta vagyok, szerintem csúnya halála lesz...
Tanulom én ezt a "nemakarokmindenténirányítani" dolgot, de bakker, ez nehéz... nem könnyű.... elengedni a gyeplőt és Sorsom átadni
...
ezt a képet orcakönyvön találtam... és... most már legalább tudom, hogy miért olvasok annyit...
the winner takes it all
Most van az a pillanat, amikor két kézzel beintve mondom valakinek, na te kisegér, azt hitted, megehetsz egy macskát? Hát ráb.tál! Hű, de mennyire ráb.tál...
"A népi megfigyelés szerint, aki sokat keveri a szart, azt előbb vagy utóbb berántja a kanál." - Ezt nem én találtam ki, de attól még az igazságtartalma vitathatatlan.
"A népi megfigyelés szerint, aki sokat keveri a szart, azt előbb vagy utóbb berántja a kanál." - Ezt nem én találtam ki, de attól még az igazságtartalma vitathatatlan.
...
Hallott egy szőkenős viccet, előkapott egy papírdarabot, felírta, majd itthon felolvasta nekem.
Nem panaszkodhatok rá. Gyakorolja a kézírást, a felolvasást és még az iskolában is az édesanyjára gondol.Annyira, de annyira, de annyira.... szeretem :)
hehe
Időnként úgy érzem, mintha valami rossz szappanopera szereplője lennék. Próbálok kiszállni a sorozatból, de mivel én vagyok az egyik főszereplő, megosztó személyiségem révén a többi szereplő ragaszkodik a jelenlétemhez. Én, ha csendben beülök a sarokba és próbálok láthatatlanná válni, akkor is forr körülöttem a víz, a levegő és a teljes univerzum, ne kérdezze senki, hogy csinálom.
Körülöttem mindig történik valami. Irígység, ármány, kritika... már csak a bérgyilkos hiányzik (bááár ki tudja, lehet, hogy a szemben lévő ház tetejéről pont most vesz célba...), én meg csak nézek ki a fejemből, és semmit nem értek.
Persze, nem panaszkodok, az irigy emberek igazán motiválóak, én pedig bizton megígérhetem, a továbbiakban is megteszek mindent az elismerő irigységért (főleg, ha rájövök, hogy mi annak a tárgya).
Persze, ha a jó oldalát nézzük a dolgoknak, van egy saját teleregényem és minden sorozatnak az a vége, hogy a méregpoharat a gonosz issza ki, a jó pedig elnyeri méltó jutalmát.
Amúgy tetszik ez a szerep, mert nem unalmas.
Szóval már csak egy igazi, jóképű, kőgazdag és engem imádó José De La Vega Miguel Suarez Zorro hiányzik a képből, akivel a hősnőt meg szokták jutalmazni az ilyen zseniális alkotások végén és ellovagolhatunk a tengerparti édes-giccses naplementében...
már említettem...
néhányszor, hogy ha van valami, amit nem szeressek, az a hejtelen nyelvtan és a rosz hejesírás.
Pláne, amikor valaki ÍR - például verseket... sőőőt, verses blogja van...
Értem én, hogy költői szabadság, meg minden, na de annak is vannak határai - vagy ez is játék határok nélkül? - alapvető nyelvtani hibákat még ezen indok alapján sem követünk el.
Nem csak az írással, hanem a fényképezéssel és sok más szakmával, témával kapcsolatban is megállapítottam, hogy rengeteg a lelkes amatőr, akik azt gondolják, hogy... pedig dehogy...!
sétáltam...
Óvakodj a türelmes ember haragjától!
Vannak, akik azt hiszik, hogy a türelmes emberrel bármit meg lehet tenni, mert mindent eltűr. Pedig a türelmes ember nem birka, csak türelmes. És ha kihúzzák nála a gyufát, ő tud igazán nagyot ütni.
Olyan igazán megsemmisítőt, mint amikor egy szemtelenül zümmögő piaci legyet unnak meg és maszatolnak matricává a falon.
No ilyenkor van meglepi.
Van pasi...
...aki azt hiszi, hogy ha Joker-ként bedobja a "legyél a feleségem" meg a "legyél a gyerekünk anyja" Joker lapot, akkor a hölgy mindent megbocsátva omlik elaléltan a karjaiba... biztosan van ilyen is, de vannak nők, akiket ez az ajánlat hidegen hagy, és ha a fickó egyébként gyökérsége miatt került lapátra, akkor még ez sem menti meg a tüzes kemencében történő hamvasztástól. Sőt.