Az előbb találkoztam egy férfi kollégával, aki azt találta mondani, hogy a szőke hajammal és rózsaszín pulóveremmel úgy nézek ki, mint Barbie. 

Megjegyzem Barbie és köztem a hasonlóság annyi, mint a Szahara és a Mount Everest között. Mindkettő a Föld nevű bolygón van. 

Irtó rövid, és nem is platina szőke hajam van, ráadásul más szín is játszik még ott, és a rózsaszín sem Barbie-rózsaszín...  

Van, amikor halmozódnak a dolgok, már izzik a levegő, de még bírjuk... és akkor jön valami... valami, ami pont elég ahhoz, hogy belobbanjon a láng és az ember azt mondja: ennyit bírtam, és többet nem. Nem tudok, és nem is akarok. És nem is fogok. 

A türelmes ember türelmével nem jó játszani, ám a türelemmel mégis olyan sokan visszaélnek... úgy gondolják, a türelmes ember birka... aztán amikor fellázad és mindent borít, meglepődnek...  nem értik a hisztit, a lázadást... hiszen eddig mindent eltűrt, lenyelt... áh, lázad kicsit, gondolják, majd abba hagyja és minden megy tovább a maga medrében... ám, amikor a türelmes ember eljut oda, hogy borít, utána már semmi sem lesz ugyanaz... vagy megtörik végleg, vagy azt mondja türelmes vagyok de hülye nem, úgyhogy tipli barátom!

Nos, mivel azt mondják, mindennek oka van, és figyeljünk a jelekre, én úgy gondoltam, hogy ez csak azért történhetett meg, hogy sörrel oltsam a szomjamat. Mert vettem azt is és azt ki is tudtam nyitni.