ENJOY!

Papírsárkány

...

2014. szeptember 12. 13:25 - Jaguár

...nem is olyan régen totális ko-val feküdtem a padlón, azon gondolkodván, hogy maradjak-e ott végleg, vagy képes leszek-e még valaha is felállni... minden szempontból egy totális katasztrófa volt az életem... mindent kikötöttek, elzártak, letiltottak, kajára sem volt pénzem, fűteni sem - télen csak az Őrangyalaimnak köszönhetően nem fagytam meg... 
De azért én csak a fejembe vettem, hogy  márpedig én győztes vagyok, úgyhogy mindent megteszek, hogy felálljak és elérjem azt az életszínvonalat, ami a házasságom előtt volt... és ez így történt, minden nap nagyon keményen dolgoztam, a munkahelyemen is, és magamon is, az életemen... 
Most meg kezd visszaszivárogni az "élet" - a komfort - a kecóba, és belém... 
És most van, hogy emiatt sírom el magam, hogy lám, azért csak megcsináltam... jó, még nem teljesen, mert van még sok, nagyon sok megoldandó feladatom, de vannak sikereim is, amik hajtanak előre és tovább, és lendületet adnak, motiválnak, hogy igen, képes vagyok rá - és kábé úgy érzem magam, mint egy országos bajnok és edzek keményen tovább, hogy világbajnok lehessek.... a jók között is a legjobb....
Nagyon, nagyon sokat változtam... hol van már a régi énem...? 
Sokan rossz tulajdonságnak tartják a makacsságot... de én továbbra is azt mondom, nekem az az egyik legjobb tulajdonságom... ha valamit a fejembe veszek, akkor én azt meg is csinálom... márpedig én a fejembe vettem, hogy győztes vagyok, sőt, legyőzhetetlen... 
És bizony, sokszor eszembe jut, hogy milyen sok segítséget is kaptam... nagyon szerencsés ember vagyok, mert amikor a padlón voltam, akkor is a barátaim ott voltak velem, nem hagytak magamra, segített mindenki, ahol tudott... ki ezzel, ki azzal, ki jó szóval, ki egy tökéletesen időzített "pofonnal"... azt hiszem ez az, amit soha nem tudok meghálálni... talán csak azzal, hogy bebizonyítom, akármennyire is mélyre jutunk a Pokolba, ha nem odavalók vagyunk, az kivet magából...
6 komment
Címkék: gondolatcsepp

2014. szeptember 09. 13:37 - Jaguár

Már egy ideje készülök írni az újrakezdés(ek)ről, önismeretről, tudatosságról, agykontrollról, változásokról... csudajól megfogalmazódnak bennem a gondolatok, aztán leülök a gép elé... és mit is írjak, hogy is írjam?

Villog a kurzor a fehér képernyőn, a gondolataim pedig elkalandoznak... hullámvölgyek, életem tragédiái, mélypontok, mélyebb pontok és a Föld túlsó fele... ülök a sínek mellett és azt képzelem a vonat éppen rajtam robog át... a külvilág csak annyit lát, hogy mosolygós vagyok és jókedvű, és pozitív... a végigsírt éjszakákat nem reklámozom... erős vagyok... és valóban, erős vagyok... a makacsság, elszántság, a csakazértis-cirnyó... döntök... lépek egyet előre... majd még egyet... kitörök önkéntes száműzetésemből és csakazértis emberek közé megyek.. egyre többet, csakazértis... falom az önfejlesztő könyveket... van, amikor jobb, van, amikor rosszabb... célokat tűzök ki, terveket... programot írok a saját újrakezdésem érdekében és be is tartom a napirendet... nehéz az újrakezdés, de kitartok

Szólj hozzá!

családi percek...

2014. szeptember 08. 13:22 - Jaguár

Édesapám zárkózott ember, nagyon ritkán és nehezen tudja kimutatni a szeretetét. Ezért nem is hittem nagyon anyukámnak, amikor azt mondta, hogy apám mennyire odáig van értem, a kislányáért, mert én ezt valahogy soha nem éreztem...
Szóval apukám hétvégén szószátyár kedvében volt éppen, így elmesélte, hogy találkozott egy távoli rokon nővel, aki bár fiatalabb mint én, nem ad magára, elhízott, a haja is igénytelen és úgy ronda, ahogy van. Majd, miután ezt részletezte, azt mondta az édesapám: "És akkor eszembe jutott, hogy bezzeg az én kislányom még mindig milyen szép, és jó alakú, és csinos, és nagyon büszke voltam."
Nos, ezt hallván, elállt a szavam, és teljesen meghatódtam... igaza van anyukámnak... az én morcos, zárkózott apukámnak száz évesen is én leszek a legszebb kislány a világon. És ez nagyon jó érzés. :)
3 komment
Címkék: család

szépségperceim :)

2014. szeptember 08. 13:19 - Jaguár

Szerintem azt még nem is mondtam, hogy a legjobb arcradír a szódabikarbóna. Kis vízzel kell pépesíteni, és úgy felkenni. Én mióta kipróbáltam, azóta nem vettem arcradírt, sőt, testradírként is zseniálisan funkcionál. A bőr tiszta, puha lesz tőle. 

A fogfehérítős fogkrém pedig zseniális körömfehérítésre. A papírmunka miatt könnyen bekoszolódik, elszíneződik a körmöm, és hiába sikálom körömkefével, nem az igazi. 
Na, amikor olvastam a tippet a neten, hogy fogkrémet kell a körömre kenni, nem voltam rest, amikor mostam a fogam, bekentem a körmömet is, majd fogmosás után lemostam. Aztaaaaa.... gyönyörűek lettek a körmeim tőle... a köröm is porózus, a kosz, a kis dög, könnyen belefészkeli magát az apró pórusokba. 
Szólj hozzá!
Címkék: szépség

:)

2014. szeptember 08. 08:00 - Jaguár

Az egyik kedvenc ételem volt ebédre, amiből nyilván nem keveset ettem... miután a harmadik megtömött tányérnyi adagot lapátoltam magamba, anyukám kaján vigyorral rakta elém a legkedvenc desszertemet (rizsfelfújt) "na kislányom, tudsz még enni, vagy már belaktál?" kérdéssel és jót kacagtak édesapámmal az arckifejezésemet látván. Övön aluli volt, de azért is ettem abból is..  Imádom őket 
2 komment
Címkék: család
süti beállítások módosítása