Nálunk így hisztizik a személyiség zavaros ufó-macska
A Tél
Tuti pasi!
Akkor jön, amikor az ember már feledné és másra vágyik!
felújítás
A vezetőség úgy döntött, hogy itt bizony festés lesz. Év elején néhány lelkes festő két nap alatt bocimintásra varázsolta a melóhely épületének falait... majd eltűntek.
Gondolom, azóta is ebédelnek.
Igazán hivatalba illő design, bár tény, nekem tetszik, mert mindig nevetek, amikor ránézek.
(Azért nem hiszem, hogy a vezetőségnek az én jobb kedvre derítésem lett volna a célja, illetve, hogy ezt ilyenre tervezte volna.)
sztereotípiák
Kedvelem őket.
Egyik kedvencem például, hogy a rövid haj nem nőies, a rövid hajú nők fiúsak.
Nos, nekem rövid hajam van, és még soha, senki nem fiúsított, sőőőt...
Viszont láttam már sok hosszú hajú... tramplit.
csokitortát reggelire?
IGEN!
Tegnap...
Ma Rákóczi túrós volt az indító étkezés.
Ez a Cirnyóápdét.
Szabadalmaztatni fogom.
...
Olyan bátran és nyíltan írtam az érzéseimről... terápiás célzattal vezettem a blogot, kiírtam magamból minden terhet, fájdalmat, könnyet... naív voltam, és a támadás váratlanul ért... fene sem gondolta volna, hogy olyan sokan olvassák a blogot, sőt, ismerősök, távoli rokonok is azon csámcsogtak, majd egyszer jött a támadás.... persze, hogy váratlanul ért... sírtam, bezártam, költöztem, újra költöztem, írtam tovább, de már semmi sem volt a régi... hogy írhatnék úgy, ahogy eddig...? Vajon miért okoz örömet az embereknek, ha bánthatnak másokat...?
Persze, tudom, én vagyok érzékeny lélek... leírnám most is, kiírnám, átadnám az érzéseket, van, amikor sikerül, van amikor nem... a blokk ott maradt, a lélekcseppek pedig inkább az egyszemélyes blogom fiókjaiba kerülnek... így kiírom, de mégsem... a terápia folytatódik, de nem úgy, mint régen...
"Magánéletről semmit" szól az irányelvem.... sokszor dilemmázok azon, írjam-e, amit gondolok, vagy ne...? Mennyit lehet...? A tetoválás közzététele is dilemma volt...
Túl sok a rosszindulatú lélek, kell-e nekem, hogy bepiszkítsák a területem? Kell-e, hogy belássanak lelkem mélyebb rétegeibe? Kell-e nekem, hogy kritizáljanak, beszólogassanak, hogy csámcsogjanak rajtam....?
Ismeretlen voltam akkor is, mégis ismerősök találtak rám... mi van, ha ismét megtalálnak... ?
De végül is, magamnak is azt a tanácsot tudom adni, amit másoknak szoktam... ez az én blogom, és azt írok bele, amit akarok... elsősorban magam miatt kezdtem el írni, terápiás célzattal, ha tetszik másoknak is, örülök, ha nem, akkor lehet tovább ballagni, vagy maradni és fikázni, de azt csöndben, mert itt már tudok moderálni is... .
Soha többet, senki nem fog belesz@rni a magánszférámba.
...
A szó, ami minden kérdésre válasz.
A szó, ami végig kíséri az életemet és velem van, erőt ad, amikor semmi és senki nem képes rá. A szó, amibe olyan sokszor kapaszkodtam bele kétségbeesve, és csak hajtogattam könnyek között... "nyugi, ez is elmúlik"Ez a szó velem lüktet, velem él, hozzám tartozik.... most már fizikailag is... és mindig emlékeztet arra, hogy miken mentem keresztül, és minden elmúlt... és bármi jöhet, az is elmúlik... 
morr
... és egyébként meg a hócipőim tele vannak attól, hogy emberek azt gondolják, hogy nincs jobb dolgom, mint hogy azt lessem, hogy ki mikor ír és azonnal válaszoljak rá. Mert ha nem válaszolok azonnal, már jön a reklamáló levél, hogy miért nem válaszolok.
Hogy jön ahhoz bárki, hogy számonkérje, hogy miért nem válaszoltam még a levelére (tegnap délután ötkor írt xy egy levelet, ma délelőtt kilenc órakor reklamált, hogy miért nem válaszoltam)? Vagy a rosszabbik eset, hogy látta (pl. fb.), hogy olvastam a levelét, és miért nem válaszolok.
Azért bzmg mert vagy nem érek rá (max. elolvasni), vagy nincs kedvem levelet írni, vagy nincs kedvem válaszolni, vagy csak veled nincs kedvem beszélni, vagy a témáról nincs kedvem beszélni, vagy mert csak legyen mit kérdezned, meg egyébként olyan jó, hogy ezzel a reklamálással felvitted a vérnyomásomat, így nem kell kávét innom, vagy mert majd ha akarok válaszolok, vagy MERT CSAK!
És tudod mit, bzmg? Ezek után várhatsz egy hetet is, hogy válaszoljak. Sürgesd öreganyádat.