Hát (tudom, "hát"-tal nem kezdünk mondatot, de manapság annyira fellazultak a nyelvtani szabályok, hogy de igen, kezdünk "hát"-tal mondatot... :P) szóval bocsánatot kérek mindenkitől, hogy ilyen álságos módon hanyagolom naplómat, de az az igazság, hogy valahogy időm, na az nincsen. 

Itt bent melóhegyek, hová legyek. De, már csak a héten, aztán elhúzok - na nem délre, hanem szabira - és augusztus végéig hallani sem akarok a munkahelyemről. 

Holnap meg, mivel ilyen fantasztikusan megbecsült szférában dolgozom, munkaszüneti nap lesz, szóval hipphipphurrá. A nagy melóban eme igen fontos tényről el is felejtkeztem (na most mondjátok meg, igen nagy lehet a baj, ha egy hivatalos munkaszüneti napról is elfelejtkezek....), a főnököm emlékeztetett rá ma reggel (mer' nekem ilyen jó fej főnököm van!). 

Na hát ezek mennek meg a bárányfelhők... 

Szóval visszaszámlálás kezdődik...:

"...CIÓ!!!"

Sőt, a holnapi munkaszüneti napra is tekintettel egyből....:

"...ÁCIÓ!!!"