Reggel a vonaton volt szerencsém végig hallgatni két tizenéves lány nem éppen diszkréten halk beszélgetését (ergo nem számít hallgatózásnak). De bár ne hallottam volna... 

Mesélte a kislány, hogy az anyja a tesco-ban dolgozik és valami új vezetés miatt nem kapta meg a fizetését, ezért "sírnak" otthon, hogy nincs pénz. Ő meg hiába kér pénzt, nem adnak neki, sőt, még az ő pénzét is elveszik, amit az állam fizet. Pedig az az övé, az járna neki. Na de ő aztán jól megmondta az anyjának, hogy örüljenek amíg felvehetik az ő pénzét és elkölthetik. Az anyja meg úgy megharagudott rá, hogy amikor ma reggel eljött otthonról, még köszönni sem köszönt neki. 

Mert hát micsoda dolog, hogy a bérletet ugyan megveszik neki, de ezen kívül egy vasat nem kap, pedig ő megmondta, hogy neki cipő kell, meg kabát kell. Tegnap volt tetkót varratni, a többi mellé (biztosan ingyé' - szerk. megj.) 

Az iskolába ma csak azért megy be, mert laza órák lesznek, és akkor miért ne. Amúgy össze kellene szednie magát, mert öt tantárgyból áll bukásra... 

A múltkor összeálltak néhány osztálytárssal és vettek vodkát meg narancslevet, ő ment be a boltba, mert ő már 18, és összeöntötték, ő meg kortyolgatta és nagyon kiütötte, úgy vett részt az órákon is. De nem bukott le, mert az igazgató ugyan behívta magához, de csak azért kérte számon, hogy miért aludt órán. Ő meg persze hazudott, ezért úgy jött ki az egészből, hogy még meg is dicsérte az igazgató, hogy mennyire szorgalmas, hogy betegen is bemegy az iskolába. 

Minden második szava g-vel kezdődött, és i-vel végződött, ezen kívül számos, szép csengésű szót használt még, amit nem idézek, de nem hogy szappannal, hanem egyenesen hipóval mosnám ki a száját... 

Amikor leszálltak, egyszerűen muszáj volt hátranéznem, hogy lássam, hogy néz ki egy ilyen kislány. Teljesen átlagos külsővel rendelkezett, még csak nem is a cicababa feelinget hordozta magával, akiről látszana, hogy ott aztán van pénz... Megjegyzem a teljes utazóközönség hallotta az előadást, és mindenhol csak döbbent arcokat láttam... 

Sokkolt a történet, nyilván nem kell elmondanom, hogy miért. 

Sok gondolat felmerült bennem, de azt hiszem, inkább nem kommentálnám a történetet.

Szerencse, hogy számos ellenpéldát ismerek...