ENJOY!

Papírsárkány

...

2014. október 21. 12:56 - Jaguár

Ha találkoznál a gyerekkori éneddel, mit éreznél...? Mit mondanál neki? És Ő vajon mit gondolna rólad most, mit mondana neked?
7 komment
Címkék: gondolatcsepp

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://egyparduc.blog.hu/api/trackback/id/tr2713758610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kyOrsi 2014.10.21. 19:22:47

hogy okosabb/észnél legyen...ne legyen lájtos, mert beledöngölik a betonba...

mit mondana? a szíved helyett sokszor nem az eszed használtad.

valami ilyesmit :)

Cirnyó :) 2014.10.21. 19:52:54

<3

Macsek 2014.10.22. 09:26:01

Ez egy komoly kérdés,nem fogod elhinni, de álló éjjel gondolkoztam rajta. És nem tudom. Nem tudom, mit mondanék a gyerek-macskának. szerintem csak megcirógatnám és megölelgetném. Ismerem, bármit mondanék neki, akkor is a saját feje után menne.. ( és ezzel egyben be is köszöntem az olvasóid táborába :) ha már évek óta kommentelünk több blogban mindketten :) )

Cirnyó :) 2014.10.22. 10:13:29

Üdvözöllek Druszám, jó, hogy itt vagy :) igazából a kérdésem Bruce Willis A Kölyök című filmje révén merült fel, most ismét láttam, és azóta azon gondolkodom, vajon én mit tennék, ha a kicsi Én egyszer csak itt teremne :)

Csillagvihar 2014.10.22. 16:51:50

Én is úgy vagyok, mint Macsek: nehezellem a kérdést. Azt hiszem, elmondanám kicsiénnek, hogy úgy tökéletes, ahogy van, ne görcsöljön. És, hogy ő mit mondana nekem? Ez még néhány éjszaka kérdése lesz

Cirnyó :) 2014.10.22. 20:25:33

ha nem láttad, Neked is javasolom a fent említett filmet... erről szól, Bruce Willis találkozik a gyerekkori énjével. Elgondolkodtató :)

krikszi 2014.10.23. 06:56:37

Jó nehéz kérdést tettél fel, úgy tűnik. De tényleg - mert én sem tudtam első olvasatra tegnap kommentet írni hozzá. Gondolkodnom kellett. Konkrét választ nem kaptam magamtól:), de ha már gondolkodnom, gondolkodnunk kellett, akkor valami olyan gondolat motoszkál bennem, hogy... szóval ha minden rendben lenne az álmainkkal, amit kisgyerekkorban álmodtunk, ha előrenéztünk, akkor már sorolnánk is.... Valójában én azt hiszem, gyerekként nem igazán gondoltam előre.... igen, azt hiszem, nem képzelegtem és nem is vágytam arra, hogy felnőtt legyek,vagy nem gondolkodtam azon, hogy mi lesz majd akkor. Talán mert boldog voltam, meg elégedett, nem is tudom.
Az a film pedig nagyon jó:), jó hogy mondtad, felveszem az újból-megnézendők listájára.
süti beállítások módosítása