Orsi kérdéseire, mert éppen van időm... :)

1.  Mitől nyugszik meg úgy igazán a lelked?
Amikor egyedül vagyok, önmagammal, a gondolataimmal.. a csillagos ég alatt

2.  Szereted a mozit és ha igen,mit láttál utoljára? 
Nem belőlem fognak meggazdagodni a mozi tulajdonosok... a fiammal szoktam moziba járni, és Thomas a gőzmozdonyt láttuk utoljára - no, az sem a múlt héten volt :)

3.  Lottózol?   
Előfordul

4.  Ha nyernél, mire költenéd? 
Kifizetném minden adósságomat, sínre raknám a számomra legfontosabbak életét a többit pedig befektetném. Ja, és utaznék, utaznék és utaznék...


5.  Természet, virágok, madarak? melyik jön be Neked? 
Így együtt, az egész :)

6.  Mi idegesít a legjobban? {az ilyen buta kérdéseken kívül :D}  
Az, amikor azt gondolják emberek, hogy jobban tudják mit kell csinálnom, mint én, és osztják az észt - úgy, hogy senki nem kérdezte a véleményüket. 

7.  Melyik napszakot szereted a legjobban?  
Hajnal (napfelkelte) és az este (naplemente)

8.  Mi alapján válogatod meg, milyen blogokat olvasol? 
Hát... az csak úgy jön... én meg ott ragadok... :) Több igazi barátot szereztem már így (bár tudom, ez nem volt kérdés)!

9.  Ki vagy mi a legfontosabb az életedben? 
A kisfiam. 

10.Csendet vagy a nyüzsgést szereted magad körül? 
Határozottan csend-párti vagyok, de időnként ki kell törni a csendből :)

Vajon mi vezet rá "érett, felnőtt, negyvenes-ötvenes nőket" arra, hogy büszkeségüket sutba dobva, önmagukat kellemetlen és megalázó helyzetbe hozva hisztizzenek, harcoljanak, könyörögjenek... egy férfi szerelméért... aki elbúcsúzott tőlük...

Egyáltalán, miért kell harcolni a szerelemért? Egy férfiért?

Miért kötik az emberek egy személyhez a boldogságukat? Miért nem tudják elfogadni, hogy ami volt, volt, jó volt, de elmúlt? És majd jön helyette más? Talán szebb, talán jobb, talán teljesebb?

Hiszen a világ végtelen... több milliárd férfi van jelen bolygónkon... lehet - sőt biztos, hogy van szebb is, jobb is,mint az, aki távozott... csak nem azt a becsukott ajtót kellene nézni...

Kedves "hírhedt" Casanova hírében áll... a nők jöttek, mentek az életében, sosem volt nehéz dolga velük... nem is tartotta őket semmire... lehet-e őt ezért hibáztatni? Nem hiszem.

Nálam a nagy alfahím magabiztossága a porba hullott, kisfiús zavar vette át a helyét, amikor rájött, hogy egy új helyzet állt elő... azt hitte most is jön, hódít, aztán tovább megy... de aztán a casanovai viselkedést átvette egy Férfi hozzáállása... képes volt hetekig udvarolni egy csókért... kibontakozott az igazi énje, az, akire addig nem volt kiváncsi senki... és itt is van velem, a mai napig...  szégyen-e ez a nőkre nézve? Igen, az.

Egy ideje nem vágyik olcsó kapcsolatokra... de a nők... a nők ezt nem tudják elfogadni... hihetetlenül széles a repertoárjuk önmaguk lealázásában...  a zaklatásban... van, amelyik azt terjeszti, hogy ők boldog párkapcsolatban élnek, a másik ebédet visz a munkahelyére...
Valamiért azt gondolják, hogy ha szétbombázzák a kapcsolatunkat, akkor majd ismét övéké a pálya... pedig hát... valójában sosem volt az övéké...

Igazából csak az zavarja őket, hogy jött egy, aki mindent vitt... aki nem csak egy strigula... A hírhedt Casanováról pedig kiderült, hogy nem csak a hódítás érdekli, hanem annál sokkal többre képes... nap mint nap szembesülnek a saját kudarcukkal, szégyenükkel...
nem hat meg a műsor... csak egyszer szóltam, amikor nyilvánosan, becsületsértően említette az egyik a nevemet... egyébként mit számít, hogy ők mit vergődnek.. ha Ő engem akar? Ha meg majd nem akar, engedem tovább...

Nem hisztizek, nem lázadok, nem bizonygatok, nem nyáladzok, nem hirdetem fennhangon, hogy ő az enyém... nem küzdök... nincsen miért... de azért... néha furcsán vizslatom Kedvest, hogy mégis, mi a fenétől annyira jó pasi Ő...

Nevetek... Talán az egóm, talán a női büszkeségem, az önbizalmam... talán a belső békém az, amely így mutatkozik meg... egy nő legyen Nő minden körülmények között... és akkor a férfi elkezd Férfiként viselkedni...