Van egy kolléganőm, aki mindig feketében jár, és mindig savanyú arcot vág, és rémesen utálja a világot és a világon belül én vagyok Az 1. Számú Közellenség a szemében.... Amikor meglát, elfordítja a fejét (az ok annyi, hogy fiatalabb vagyok mint ő és mindig mosolygok).
Én meg minden esetben, amint meglátom - irányomba érzett utálata teljes tudatában - , fültől-fülig érő vigyorral, ragyogva köszönök és integetek neki "sziaaaa!!!"
Hámégjó!