Ma reggel hallottam a rádióban, hogy olaszországban egy étterem vezetősége egy kezdeményezést indított útjára, és remélik, hogy ehhez más éttermek is csatlakoznak, miszerint a jól viselkedő gyerekek szülei kedvezményt kapnak, a gyerekek pedig fagyit - ezzel motiválnák a gyereknevelésre a szülőket, és a jól viselkedésre a gyerekeket.
Elgondolkodtató. Tényleg motiválni kell a szülőket arra, hogy tanítsák meg gyermekeiket helyesen viselkedni közösségben (is)?
Engem is nagyon bosszant, amikor neveletlen, kibírhatatlan viselkedésű gyerekekkel találkozok, akik akár egy étteremben (vagy más ilyen közösségi helyen) fel-alá rohangálnak, hangoskodnak, nem bírnak magukkal, de ezért nem a gyereket, hanem teljes mértékben a szülőt teszem felelőssé.
Egy szülőnek az a dolga, hogy nevelje a gyerekét, és ezt nem azért kell megtennie, hogy kedvezményt kapjon egy étteremben. A gyerek pedig ne azért viselkedjen jól, mert akkor ebéd után fagyit kap. Azért viselkedjen jól, mert az étteremben (és hasonló közösségi helyeken) jól kell viselkedni, mert az az illem, az a szabály, az a helyes.
Vannak nehéz időszakok - ez természetes, a fejlődéssel jár. Az én gyerekem is vágta földhöz magát a bolt közepén a hisztis időszakában, az viszont amit egyes szülők csinálnak - azaz nem csinálnak, nem figyelnek a gyerekre, nem fegyelmezik meg - szerintem nem normális. Már csak azért sem, mert a gyereknek az lesz a normális viselkedési norma. Márpedig ha gyerekként nem tanul meg viselkedni, milyen felnőtt lesz belőle?
Nem azt mondom, hogy minden gyereknek, minden pillanatban katonás fegyelemben kell lennie, de azért mindennek van egy határa. Megvan a helye a játéknak is, és vannak helyek, ahol igenis viselkedni kell és pont. Ez nem vitatéma. Az pedig, hogy a gyerekem hogy viselkedik, kizárólag az én felelősségem.
Nem azt mondom, hogy minden gyereknek, minden pillanatban katonás fegyelemben kell lennie, de azért mindennek van egy határa. Megvan a helye a játéknak is, és vannak helyek, ahol igenis viselkedni kell és pont. Ez nem vitatéma. Az pedig, hogy a gyerekem hogy viselkedik, kizárólag az én felelősségem.
Érdekes módon, én tudtam gyerekként viselkedni, eszembe nem jutott az étteremben rohangászni, vagy hangoskodni, és a gyerekem is tud viselkedni, sőt, ismerek más szülőket is, akiknek a gyereke jól nevelt, talán azért, mert odafigyeltek ránk/odafigyelünk rájuk?