A kertkaput nyitva várom, hogy szalad elém...
majd a hátsó kertkaput nézem riadtan, jajj kiszökött...
koppan az ajtó, éppen most feküdt le elé...
készítem a vacsorát már biztosan éhes...
óh, hideg van, hogy kocog a foga, mindjárt beengedem.... vendéget várok, és bár csengő nincsen, de tudom, ő úgyis előre köszön...
emelem a pórázt, menjünk sétálni...Mazsi cica szalad be a kuckóba , őt keresi, együtt szoktak aludni... majd csendben visszatér...
és én a pórázt lassú mozdulattal vissza teszem...
Ezen a földi síkon ő már nem látszik, de itt van velem, itt van még mindig. Érzem, hogy az égi vadászmezőkre átlépve is hűségesen mellettem maradt...
csak most már legálisan, boldogan kergetőzhet a szárnyasokkal...
