Vannak emberek, akiknek az életükbe, világképükbe nem tartozik bele a boldogság fogalma. Ők azok, akik csak addig barátok, amíg a nyavajogni kell a sanyarú lelki/anyagi sors miatt. De amint a másik félnek egy kicsit beköszönt a boldogság, az mint zavaró tényező jelenik meg az eddig békésen szenvedős, nyunnyogó kapcsolatban, fészkelődni kezdenek és sokszor nem is tudatosan, de elkezdik kavarni azt a bizonyos végterméket, és szöges bakanccsal akarnak beletiporni a boldogságba. "Hát hogy képzeli a másik ezt? Nehogy már neki jó legyen, micsoda dolog, hogy boldog, én meg nem vagyok az!" Egy kis kavarás itt, egy kis kavarás ott és ártatlan szemekkel hátradőlnek mint a moziban és várják az összetűzést és már dörzsölik a kezüket, hogy jajj de jó kis balhé lesz menten.
Nincsenek tisztában a tetteik súlyával, következményeivel, azzal, hogy olyan is előfordulhat, hogy kavarás közben véletlenül beleeshetnek a fazékba és belefulladhatnak.Vagy akár bele is fojthatják őket.
Ha tudnák egyesek, hogy milyen veszélyes szakma a sz@rkavarás, lehet, hogy más szórakozást keresnének maguknak.