Azt nem mondta a doktornéni, hogy a bölcsességfogamhoz betuszkolt fájdalom- és gyulladáscsökkentő, végtelenül szörnyű ízű förmedvénnyel ellátott gézdarab akkor fogja majd csökkenteni a fájdalmat, ha kikerül az ínyem alól. Így hát tegnap este, amikor végre megszabadultam eme kiegészítő szerkezettől, megkönnyebbültem, és éjjel végre nem a fájdalom ébresztett. Nem azt mondom, hogy most már minden oké, de kilátok a fájdalom mögül.
Amúgy, nem tudom, hogy "kell" viselkedni a fogorvosnál, de nagy meglepetést okozott számomra az, hogy mekkora meglepetést okozott a doktornéninek, hogy "milyen jól" tűröm a kezelést. Fogalmam sincsen hogy kellene tűrnöm, vagy nem tűrnöm, de szerintem azért vagyok ember, hogy tudjak viselkedni és tudjam kezelni az érzéseimet - többek között a fájdalmat (is).
Viszont az vicces volt, hogy amikor a könnycsepp csak kibuggyant a szemem sarkában a nagy szadizástól (érzéseim szerint már direkt csinálta), ujjongva kiáltott fel és mutatott rám, hogy "áhá, azért csak érez maga is fájdalmat!" Ezen jót vigyorogtunk, és az addig morcos doktornéni onnantól kezdve maga lett a bűbájos, mosolygós és kedves gyógyító.Megjegyzem, szerintem én vagyok azon ritka emberek egyike, akik teljesen elégedettek a magyar állami fogorvosi ellátással. Persze azt hozzá kell tenni, hogy a bölcsességfogaim által okozott nehéz perceket leszámítva, még soha, semmit nem kellett kezelni rajtuk. Jó tudom, én hallgassak.
