ENJOY!

Papírsárkány

jajj...

2011. december 22. 17:22 - Jaguár

Én ma "Wörösmarty Mihály"-tól láttam valakit idézni....


Mit mondhatnék erre?
6 komment
Címkék: szégyen

Az első szabadnapom...

2011. december 22. 11:23 - Jaguár

...mindig ugyanúgy zajlik. Előtte eldöntöm, hogy ha szabin leszek, így meg úgy! Korán kelek, és megcsinálok mindent, amivel el vagyok maradva.
Aha.
Most is ugyanúgy történik minden, ahogy minden első szabadnapomon. Már fél dél van, és én még nem csináltam semmit. A lendület, amely végigvitt az agyon dolgozott napokon, eltűnt, semmivé foszlott. A belső irányítom csendet int és pihenést, feltöltekezést rendel.
Én meg nem vitatkozom. Ha a szervezetem ezt akarja, hát legyen, mindig hallgatok rá. És végül is, nem kerget a tatár, nincs semmi olyan, ami ne várhatna akár még egy napot is. Ráérek én pörögni holnap is.
Szólj hozzá!
Címkék: szabi

Nemszeretem mondat.

2011. december 21. 13:40 - Jaguár

"Ez életem legcsodálatosabb napja" - szerintem - helyesen "ez eddigi életem legcsodálatosabb napja."


Rendben, boldog. Talán úgy érzi, hogy életében a legnagyobb - felnőtt esetében még valamilyen szinten érthető is, hiszen sok év van a háta mögött, sok örömmel, bánattal, és lehet, hogy azt hiszi, hogy ennél nagyobb öröm nem is érheti... na de egy kisgyerek? Mire alapozva mondja ki ezt a mondatot?


Bennem ez a mondat azt az érzést kelti, hogy valami lezárult, vége, nincs tovább. Ezt már nem lehet fokozni.


Márpedig, amíg élünk, meg kell adni az esélyt. A csodálatosra, és a még csodálatosabbra is. Hiszen az élet a a jövőre nézve is tartogathat még ugyanilyen, vagy talán még ennél örömtelibb napokat. Főleg egy kisgyerek részére.


Talán, életünk végefelé, amikor átgondoljuk, hogy mi történt velünk, kimondhatjuk azt, hogy "életem legcsodálatosabb napja az volt, amikor....".
2 komment
Címkék: gondolkodó

naplóírás a közösségi oldalon?

2011. december 19. 13:21 - Jaguár

Részemről anno, tíz évvel ezelőtt indult az egész móka, a Fórumon, ahol a különböző topicocban megosztottuk egymással a napi történéseket.
Utána jött az első internetes oldal, ahol naplót regisztráltam.
Ez után nyitottam ezen az oldalon, ezt a blogot, mert tetszett az, hogy sokkal több lehetőségem van, mint a régi oldalon.
És most íme, a blogolás egy új formája, a közösségi oldal.
A különbség annyi - még -, hogy a közösségi oldalakon nem feltétlenül zajlik tudatosan a napló vezetés, bár tény, hogy egyre elterjedtebb, egyre többen fedezik fel az abban rejlő lehetőségeket.
Ami közös a blogban és a közösségi oldalban:
Saját névvel és nick-névvel is lehet regisztrálni (ugyan közösségi oldalakon "kötelező" a saját név használata, na de nyomozzanak le mindenkit, hogy valóban a saját nevén regisztrált-e.
Mindenki maga dönti el, hogy milyen információt ad ki magáról és kinek.
A tartalom megosztása is szabadon választott, lehet teljesen publikus, vagy csak ismerősöknek szóló (vagy ez is, az is).
Sőt, akár csoportot is lehet létrehozni, ami szintén lehet publikus vagy zárt. Manapság az emberek - jellemzően - egyre több időt töltenek el a közösségi oldalon, pláne, hogy a legtöbb mobilos szolgáltató ingyenes hozzáférést biztosít a telefonokról. Már (majdnem) mindenkinek van ott saját oldala, megtalálhatóak ott cégek, magánszemélyek, klubbok, amelyek szolgálják a kapcsolatépítést, közösségformálást, reklámot (ugyanúgy mint a blogok).
Van, aki fényképeket oszt meg rendszeresen, van, aki felrak napi ezer idézetet, vagy viccet, más videókat oszt meg percenként, mások pedig életük minden részletét megosztják. Olyan ismerősöm is van, aki fel is adta a "hagyományos" blog oldalon való naplóvezetést és tudatosan tért át a közösségi oldalon való jegyzetek írásához, mert ott sokkal könnyebben tud kommunikálni másokkal (hiszen az "alap", az ismerősi olvasótábor már megvan, de további megosztásokkal új ismerősöket is lehet szerezni). Olyan is van, aki párhuzamosan ír, és az itteni írásokat megosztja ott, az ottaniakat pedig itt.
Mivel a figyelem a közösségi oldalra összpontosul, egyre háttérbe szorulnak a "hagyományos" blogok. Az ottani lehetőségek száma még inkább kibővült és vonzóvá vált (tudom, nem mindenkinek). Bár véleményem szerint amennyire kibővülnek a lehetőségek, ugyanúgy korlátoznak is, hiszen a közösségi oldalon azért sok minden nem valósítható meg. Szóval, a lényeg, hogy mivel az emberek ott töltik el idejük jelentős részét, ezért utánuk "kell" vinni az olvasnivalót, hogy olvassák (kivéve a gyevi bírót). Legalábbis annak, aki nagy olvasótáborra vágyik. Aki jól elvan ezen a kis "béke szigetén" az nyilván nem vágyik oda. És olyanok is vannak, akik ilyen-olyan okokból nehezen váltanak.
De ebben az új világban rejlő lehetőségek kezdenek egyre vonzóbbá válni sokaknak.
Vajon a hagyományos napló vezetése (és itt már nem a kockás-füzet verzióról beszélek) hamarosan a ködbe veszik? Hamarosan mindenki áttér a közösségi oldalas íráshoz (én azért hűségesen kitartok a kedvenc olvasottjaimnál, ha fent van közösségi oldalon, ha nincs)?
3 komment
Címkék: blogoló
süti beállítások módosítása