...mindig ugyanúgy zajlik. Előtte eldöntöm, hogy ha szabin leszek, így meg úgy! Korán kelek, és megcsinálok mindent, amivel el vagyok maradva.
Aha.
Most is ugyanúgy történik minden, ahogy minden első szabadnapomon. Már fél dél van, és én még nem csináltam semmit. A lendület, amely végigvitt az agyon dolgozott napokon, eltűnt, semmivé foszlott. A belső irányítom csendet int és pihenést, feltöltekezést rendel.
Én meg nem vitatkozom. Ha a szervezetem ezt akarja, hát legyen, mindig hallgatok rá. És végül is, nem kerget a tatár, nincs semmi olyan, ami ne várhatna akár még egy napot is. Ráérek én pörögni holnap is.
