Én annyira vad vagyok, hogy a préselt kristálycukrot (köznyelven kockacukor) magában rágcsálom. Na jó, annyira nem sokat, csak néha, egy-két szemet.
Erre a nagymamám szoktatott rá, még süldő koromban, és ennél már csak az volt a nagyobb élmény, amikor a kávéjába mártotta a kockacukrot és úgy adta nekem (tehát ő szoktatott rá a kávéra).
