"Kérj tanácsot magadtól" és cselekedj aszerint.

Férfim kérdésére, miszerint mivel járhatna kedvemben, a paplan alól nyüsszögve válaszoltam, a tea igencsak hat mondván, unok tízpercenként áttúrázni a lakáson egy pisilésért, pelenkáról ábrándozom vagy esetleg biliről... Férfim kis idő múlva megjelent egy óriási vödörrel...

Teljesíti minden kívánságomat, szó se róla...

A tegnapi tavasz után ma igencsak gyanakodva nézem ezt a szürke, nyálas ködöt. Nem tetszik ez nekem, tavaszt akarok ma is!

Mégpedig a legszebb, kiváltságos, ünnepi aranyszegélyes tányérban... Mert éppen az akadt a kezébe...

Kaptam ma egy továbbküldős gazdagodós levelet. Nos, én nem vagyok egy spam-elős fajta, törlök minden "küldd tovább"levelet, ám ez a kép szép, és szívesen látom a blogomban, a jutalékai pedig hasznot hozhatnak. Úgyhogy jól kitaláltam, berakom ide a képet, Ti megnézitek, ezzel megtettem amit kell és nem is zaklattam senkit felesleges e-mailekkel, úgyhogy kiülök a kapu elé a kispadra és várom a gazdagságot!

(klikk a képre!)

Ma úgy döntöttem, legyőzöm régi nagy félelmemet...

... és elkészítettem életem első piskótatekercsét.

Miért a félelem az ártatlan(nak látszó) sütimény iránt?

Mert igencsak erős képzelőerőt kaptam áldásként és amikor eszembe jutott, hogy meg kellene próbálni összehozni egy ilyen édességet... képzeletem előre lejátszotta a kisfilmet, hogy amikor feltekerem a tésztát, az majd jól szétreped, én pedig ríva eszegetem meg a tepsiből a falatokat és próbálom eltakarítani a nyomokat, mintha mindez meg sem történt volna...

Ámde Férfim egy ideje lekvárospiskótás tekert cukrászati termékről álmodik, és a szerelem erejét felhasználva vettem egy mély levegőt és...

... tökéletes!

Őstehetség vagyok, csak eddig szerénykedtem.