Ma úgy döntöttem, legyőzöm régi nagy félelmemet...

... és elkészítettem életem első piskótatekercsét.

Miért a félelem az ártatlan(nak látszó) sütimény iránt?

Mert igencsak erős képzelőerőt kaptam áldásként és amikor eszembe jutott, hogy meg kellene próbálni összehozni egy ilyen édességet... képzeletem előre lejátszotta a kisfilmet, hogy amikor feltekerem a tésztát, az majd jól szétreped, én pedig ríva eszegetem meg a tepsiből a falatokat és próbálom eltakarítani a nyomokat, mintha mindez meg sem történt volna...

Ámde Férfim egy ideje lekvárospiskótás tekert cukrászati termékről álmodik, és a szerelem erejét felhasználva vettem egy mély levegőt és...

... tökéletes!

Őstehetség vagyok, csak eddig szerénykedtem.