Sokat gondolkodtam azon, hogy mit szeretek az őszben, miközben szemezgettem a szép zöld szemeket, rájöttem. Hát a szőlőt! És mivel a szőlőnek magas a vitamintartalma, feldolgozott formában (bor) egész évben fogyasztom.

Elnézem az iskolás "kislányok" (értsd: középiskolás) sminkelési technikáját és szörnyűlködöm. Azon már túltettem magam, hogy sminkelnek, igyekszem haladni a korral, bár véleményem szerint ez még nem az a kor, amikor a smink szépít a nőn. Az már az én korom.
Szóval, festenek, na de hogy!
A problémás (értsd: pattanásos) hófehér bőrüket bekenik barna alapozóval. Ráadásul gagyival, mert fénylik. Az eredmény gyönyörű, mondhatom. Ezzel nem hogy javítanának a helyzeten, de az amúgyis problémás bőrüknek adnak egy jó nagy pofont.
Gondolom anyukájuk ezt nem látja, mert épeszű, igényes (sminkelni már tudó), felnőtt nő nem engedné így ki az utcára a gyereket, hacsak nem az a cél, hogy a pasikat távoltartsa.

Van az úgy, hogy néha, én is mások cselekedeitől teszem függővé azt, hogy jól érzem-e magam, vagy nem. Pedig ez balgaság.
Boldogságom csak és kizárólag tőlem függ.

Elfelejtettem, hogy ha nem figyelek a lovaimra, előbb-utóbb arra mennek, amerre kedvük tartja, mert nincs, aki irányítsa őket. És ezért a lovakat még csak hibáztatni sem lehet, hiszen én vagyok értük felelős.
Most már minden rendben. Visszahívtam őket, visszajöttek, szeretgetem őket, odafigyelek rájuk és ismét jó irányba tartunk.