... hogy a kukából a szemétszállító szakemberek miért csak a szemét FELÉT vitték el? Ergo, a kuka még mindig félig tele van (vagy félig üres, kinek hogy tetszik).

Viszont!
Ragyogóan süt a nap!

Amikor tudatosult bennem az, hogy szinte már nálam lakik, észrevétlenül mindennapos lett nálam, sőt mi több, nevezzük nevén - együtt élünk, kitört a pánik bennem. Azonnal szűknek éreztem a ruhát. Kerestem a gondokat, előre vázoltam a sötét jövő rémképeit és kerestem a kisutcákat, hogyan meneküljek meg ebből a helyzetből.
Aztán igyekeztem zen-állapotba váltani és megnyugodni.
Jobban megvizsgálva a helyzetet azt mondtam, ki lehet bírni.
Következő érzés az volt, hogy végülis nem rossz.
Jelenleg ott tartok, hogy el kell ismernem, sokkal jobb vele, mint ahogy én azt előre elvártam, elterveztem... tök buli együtt élni egy nekem való pasival.

Patikában sorbanállás közben egy nőci beállt elém. Közöltem vele, hogy én is sorbanállok, válaszul arrébb állt egy lépéssel. Amikor felszabadult az ablak, belépett volna elém, de nem tudott.
Erre fel közölte velem, hogy menjek ha már ennyire sietős, és nem mellesleg fel volt háborodva, hogy én milyen szemtelen vagyok, mert szóltam neki, amikor beállt volna elém a sorba.

Én kérek elnézést.

Legjobbam bepöttyösödött. Mert piros pöttyös az igazi. Vicceltem vele, bárányhimlő. Az nem lehet, mondta, hiszen az már kipipálva.
Délután elcaplatott a dokihoz. Négy óra várakozás után közölték vele az ítéletet.

Bárányhimlő.

És senki ne mondja, hogy nem lehet kétszer elkapni.

Íme, a bizonyíték, hogy igen.