Ma reggel a vonaton volt szerencsém látni a napfelkeltét. Színkavalkád dobta fel előzenekarként a hangulatot, ahogy a felhőkkel játszott, azt az illúziót keltve, hogy lila vattacukorral van beborítva az ég, fényképen, festményen giccses látványnak mondják, de élőben ajándék. Aztán egyszercsak berobbant maga A FÉNY, igen, így, csupa nagybetűvel, a világba. A nap ma jókedvében ébredt, narancsszínű ruhát húzott csillogó gyémántokkal és én csak ültem némán, szótlanul a vonaton és miközben gyönyörködtem, azon gondolkodtam, hogy mégis érdemes volt ilyen korán dolgozni indulnom.