Megérkezett.

Én meg olyan jól elmélyültem a dolgaimban, hogy én bizony észre sem vettem, hogy körülöttem tombol a természet.
Kiléptem az ajtón és felfedeztem, hogy sötét van, azt is, hogy szélvihar, nem is kicsi...
Fújdogált ugyan egész nap a szél, de semmi jele nem volt, hogy bármi is történni fog.

Ma rettentő lelkesen kicaplattunk a BNV-re a Dinoszaurusz kiállításra. Indításnak jó volt, hogy a sofőr nem tudta megmondani, melyik megállónál szálljunk le, így kicsit sétáltunk, mert nem ott szálltunk le, ahol kellett volna. Sétáltunk, úgy mint a busz teljes utazóközönsége, három megállót. Hát van ez így.
A kiállításról annyit, hogy ennyi pénzért többet vártam volna, ami azt illeti, de a gyerkőcnek nagyon tetszett, én meg ezért mélyen hallgattam. Vezető kísért minket végig és minden dinoszauruszról elmesélte a tudnivalókat. Kétszer is körbementünk, másodszorra már jobb vezetőnk volt, lehet, hogy az is dobott a hangulatomon, hogy az előadást gyakorlatilag nekem tartotta...
Utána átlelkesedtünk az IKEA-ba és ott is sétáltunk egy jót. Gyermekem teljesen elkapta az IKEA-életérzés, nagyon tetszett neki, hogy mindent meg lehetett fogni, ki lehetett próbálni. A nagy hot-dog evés is megvolt, utasítás kiadva, máskor is menjünk! Ja, és ő ott akar dolgozni.
Anyja-fia, mindig is tudtam én!
Plüss focilabda beszerezve gyermeknek is, és Férfimnek is, utóbbi ugyanis már panaszolta, hogy még senkitől nem kapott focilabdát ajándékba, pedig focista. Hát ezen ne múljék!
Ééééésssss! Nyírtam füvet és nem fulladtam be! Yippí!

... szeretem az éjszaka színeit, hangulatát, dallamát... az alvó fák sóhaját... a világ lüktetése szelídül... minden csendesül... biciklit tekervén suhanok az úton, magam mögött hagyván a nappal zaját... felzaklatott elmém békésre simítja az éjszaka...
... gondolatok jönnek-mennek... árnyak ölelnek-bújtatnak... nyugtatják szívdobbanásaim ütemét... iszom magamba a világot... takaróznék a csillagos égbolt-paplannal... és a Hold mosolyát használnám párnámul...
... hív a Hold és én mennék... megérinteném arcát... távol van... kezem nyújtom felé és gondolataimmal simítok egyet a képen... így érintem...
... csend van... béke... sötét... és azt szeretném, maradjon így...
... nem akarok még hajnalt...
... nem akarok még nappalt...
... most nem akarom...

A magassarkú cipőkre pedig mindig úgy tekintettem, hogy nem nekem találták ki őket.
Egy darabig eltipegek benne, aztán megunom és bedobom a sutba, lecserélem egy laposabb sarkú és kényelmes cipőre.
Ám most van egy cipőm, nagyon kényelmes, nem nyom, nem szorít, nem tör és nem fájdul meg benne sem a lábam, sem a derekam és mindemellett remekül lehet benne futkorászni az én tempómban.
Észre sem veszem, hogy magassarkú van rajtam.
Pedig nyolc centi az nyolc centi.

"A harcos tudja, hogy a harc néha félbeszakad.
Ilyenkor nem erőlteti tovább a küzdelmet, tudja, hogy türelemre van szükség, várni kell, amíg az erők ismét összecsapnak. A néma harcmezőn a szívdobbanásait hallgatja.
És észreveszi, hogy feszült. Hogy fél.
A fény harcosa ekkor végiggondolja az életét: megvizsgálja, hogy elég éles-e a kardja, boldog-e a szíve, áthatja-e lelkét a hit. Tudja, hogy a karbantartás éppen olyan fontos, mint a tett.
Mindig van mit javítani. És a harcos arra használja a fegyverszünetet, hogy jobban felkészüljön. "
.

"A harcos megrémül, amikor fontos döntést kell hoznia.
- Túlságosan nehéz feladat ez neked - mondja egy barátja.
- Menj csak előre, ne veszítsd el a bátorságod - mondja egy másik.
És a fény harcosának kétségei csak tovább nőnek.
Néhány napos szenvedés után összeszedi magát, és leül a sátra sarkában, ahol meditálni és imádkozni szokott. Látja a saját jövőjét. Látja azokat, akikkel jót tesz, és azokat is, akikkel rosszat. Senkinek nem akar fölösleges szenvedést okozni, de az útjáról nem térhet le.
És akkor hagyja, hogy a döntés megszülessen.
Ha igent kell mondania, bátran mond igent.
Ha nemet kell mondania, gyávaság nélkül mond nemet."
.
A fény harcosa tudja, hogy egy angyal és egy ördög vitatkozik a keze fölött, amely a kardot tartja.
Az ördög azt mondja:
- Elgyengülsz. Nem ismered fel a megfelelő pillanatot. Félsz.
Az angyal azt mondja:
- Elgyengülsz. Nem ismered fel a megfelelő pillanatot. Félsz.
A harcos meglepődik. Mindketten ugyanazt mondták.
Aztán az ördög folytatja:
- Hadd segítsek neked.
Az angyal pedig azt mondja:
- Segítek neked.
A fény harcosa ekkor megérti a különbséget. A szavak ugyanazok, de a szövetségesek különböznek.
És elfogadja az angyal kezét. "
.
"Ha a harcos előveszi a kardját, használja is.
Utat vághat vele magának, megvédhet valakit vagy visszaverhet egy támadást. Sok mindenre használhatja a kardját, de tudja, hogy a fegyver nem játékszer, így ok nélkül soha nem veszi elő.
Ezért a fény harcosa soha nem fenyegetőzik. A támadás, a védekezés vagy a menekülés; mind hozzátartozik a csatához. A csapás erejének eltékozlása azáltal, hogy beszél róla: ez nem tartozik hozzá a csatához.
A harcos mindig figyeli kardja mozgását.
De nem feledkezhet meg arról, hogy a kardja is figyeli az ő mozgását.
És a kard nem arra való, hogy szájjal használják."

(Paulo Coelho/A fény harcosának kézikönyve)

A kedvenc könyvem. Minden esetben választ, hitet és ezzel erőt ad.