Na tessék. Tom Hanks ott van a csodálatos óceánparton, egy pálmafákkal és kókuszdiókkal teli, gyönyörű természeti környezetben egy lakatlan szigeten és marhára nem jön be neki.

Mondjuk most találta meg a repülőgép pilótáját vizihulla formában. Az nekem sem jönne be.

*
(kieg.: ez most arról jutott eszembe, hogy valamelyik nap álmodoztam a tengerparti jelenlétről...:)

Egyébként még nem láttam ezt a filmet, csak terveztem megnézni. Most itt a lehetőség... odáig vagyok érte, Tom Hanks ismét nagyszerű alakítást nyújt, a történet lebilincselő, szórakoztató, elgondolkodtató és értelmes, ébrentartja a figyelmet...).

Az egyik napon páros rendszámú kocsik közlekedhetnek, másik napon a páratlan rendszámúak, hiszen nagyon erős a szmog, azaz a környezetszennyezettség. Persze ezt nem ellenőrzi senki, nem büntetik, mert csak egy kérés... És ha már csak kérés, senki nem is foglalkozik vele. Mert a kényelem mindenek előtt.
Rendben, kényelem. Modern világ. Autó nélkül még a trottyantóba sem.
De ha az amúgyis erősen szennyezett levegő töményen szennyezetté válik, talán érdemes lenne kicsit odafigyelni... még akkoris, ha csak egy kérés...
Nézem az emberek értetlen fejét, miközben azt kérdezik, hogyan közlekedjenek... nekem nincs autóm, vonattal közlekedek... és mégis élek (még)... szerintem nem nagy áldozat - legalább ilyenkor - tömegközlekedéssel közlekedni... lehet, hogy hosszabb az út, lehet, hogy kevésbé kényelmes a vonat, de ha csak egy kicsit is tisztább lenne a levegő, megérné... A gépkocsi létfontosságú még ilyenkor is...? Ha igen, miért....? Nem számít a környezetünk, hogy a levegő egyre szennyezettebb, mert nem tisztul, tömjük még, vizsgálván mennyit bír...? Vizsgálván, mi mennyit bírunk? Nem számít az egészség, hogy akinek nincs baja, az sem kap levegőt, de aki asztmás, az még jobban fullad... a szennyezett levegő amúgyis egészségkárosító, de így még veszélyesebb...? Nem számít, hogy ezt adjuk tovább az utódainknak...? Ezt a mentalitást, életstílust, egészséget... hogy már eleve megadjuk az esélyt egy beteg gyermek születésére...? Nem számít semmi, csak a kényelem...? A kérdés itt van a levegőben... mennyire senki nem foglalkozik semmivel, mert ha "másokat sem érdekel, ő miért tegyen bármit is...?"...
Bármilyen döntés is születik, mindig, mindenki csak fanyalog, lázad, ellenkezik... senkit nem érdekel semmi, csak az önös érdekei...
Nem mondom, én sem vagyok szent... tisztában vagyok azzal, hogy én is mennyire szennyezem a környezetet... de mégis megpróbálok úgy élni, hogy a lehetőségeimhez képest legkevesebb kárt tegyem a környezetben... az utódaimnak is élhető világuk legyen...
s teszem ezt akkor is, úgy is, ha egyedül maradok ezzel...
Ja, és ezt nem csak itt és most gondolom, ez az általános nemtörődömség a világban jellemző és szomorú... csak hirtelen aktuális lett...

Ez az én véleményem. Ennyi.

Tegnap megsütöttem a csirkét egyben, és, hogy ne érezze magát magányosnak, almadarabokat és bacon szalonnát tettem rá és mellé a tepsibe. Köretnek krumplipürét készítettem. A desszert pedig csokis muffin volt, macskusz-módra. Olyan csokoládés lett, hogy.... ihaj!
Határozottan nagy sikere volt, ezt onnan gondolom, hogy szélsebesen fogyott minden. Márpedig olyan csak akkor van, ha finom a kaja. Egyébként lehet dicsérni, ha ott rohad meg minden.

A mai menü a maradék csirkéből készült, felkockáztam a husit, megpirítottam azt is, utána összehoztam a szintén megpirított tarhonyával, majd alma- és sajtkockákkal foglaltam el a helyet, ami még az edényben volt.

Fénykép természetesen most sem készült. Azért se, mert idő sem volt lefotózni a táplálékot a villámgyors eltüntetése miatt, illetve azért sem, mert még lusta voltam feltölteni az elemeket.

Tegnap végignéztük, végigizgultuk és végigszurkoltuk Madár és Balzsai Karcsi meccseit. Fantasztikus, és nagyon izgalmas volt mindkét meccs és nagyon nagy boldogság, hogy Karesz is világbajnok!

A látogatottságból ítélve Ti tényleg jöttetek velem!
Hála és köszönet érte mindannyiótóknak!

(macskusz) - még mindig jobb, ha megjön, mintha nem tenné...
(Ő) - miért?
(macskusz) - tudod, akkor gond lenne...
(Ő) - miért lenne gond? Nem lenne az gond...
(macskusz) - hogy miért? A fantáziádra bízom...
(Ő) - elmosolyodik, néz rám, ahogy csak Ő tud... - Nem lenne baj... egyáltalán nem lenne baj... - majd szorosan magához ölel...

Szeretnék Bora-Borán, a tengerparton ücsörögni a pálmafák alatt, a kellemes melegben, soha többé nem fázni, és nem foglalkozni a gáz-problémával... a szekrényemben is biztosan több hely lenne a ruháknak, pláne, hogy ott ruha gyanánt fürdőruha szolgál... és ha már túl melegem lenne, nézegetném a Csapos által készített hópehely-fotókat....