Leülvén a gép elé, arrébb csúsztattam a széket, amikor is egy nagy reccsenés hallatszott. Gondoltam, hogy nem a szék az, hiszen műanyag, és lenézvén majdnem elájultam. Egy óriási bogár (de tényleg óriási, mint egy dió!) volt a szék lába alatt és az ő kitinje roppant. Ráadásul még mindig élt és mozgott és igyekezett arrébb mászni. Szerencsétlen.
Ilyenkor hajlamos vagyok horrorfilmet képzelni a jelenetbe, de nagyon profi módon, kezdetnek átrohant az agyamon, hogy majdnem a pucér lábammal értem hozzá (mi több, tapostam agyon!) és ebbe a gondolatba ott helyben bele is haltam. Közben hisztériás rohammal sikítoztam, leizzadtam és elsápadtam, mert a horrorfilm pörgött tovább az agyamban.... Ezzel egy időben rohantam a harci fegyveremért, a porszívóért, ami szerencsére felszippantotta a hívatlan látogatót.
A porszívó már öt perce be van kapcsolva, hogy tuti ami biztos, szilikózisban megfulladjon ez a szörny - ha már a székláb nem nyomta agyon - ne támadjon kedve kimászni onnan és megtámadni engem - sosem tudni, ugyebár.
Irtózom a bogaraktól, nem kicsit, nagyon.