"Szeretsz még"? - kérdezi és a csend hangtalan súllyal terjeszkedik szét és egy pillanat alatt elönt a mindenség, miközben a válasz ott dobog bennem... "jobban mint az életem..." olvad szét mint arany tekintet a szívemben az érzés újra és újra...
"Szeretsz még"? - kérdezem és riadt szemmel fülelek a kagylón át próbálván látni szemét, ami hang nélkül mindent elmond, de mivel távol vagyunk nem láthatom és a félelem kukucskál a háttérből, miközben várok és egy életnek tűnik mire megérkezik a válasz, pedig azonnal küldi... "jobban mint az életem..."
... és amikor meglátom a szemét a tömegből, ahogy engem keres, engem ölel, nekem mosolyog... ölel ha menekülnék az egyedüllét titkos várába... és ölelem ha menekülne bátran a magány titkos tornyába... eltűnik minden rossz emlék mely gyávává nevelt.... mert egymás nélkül már nem lehet...