Tegnap este sírtam azon, hogy... boldog vagyok...
... mostanában olyan mértékű szeretetet kapok, amiről sosem gondoltam volna, hogy be fog következni...
...olyan igazi szeretet, önzetlen...
...már csak meg kell tanulnom elhinni és elfogadni... nagyon nehéz...
...én bár mindig adtam, nekem ez természetes, de ha kaptam is valamit, súlyos árat fizettem érte, legyen szó szülőkről vagy bárkiről akit utamba sodort az élet... ezért belém rögzült, hogy soha, semmit, senkitől...
... és tessék... most eljött az idő, amikor...
...
le sem tudom írni...
csak potyognak a könnyeim....
