az engedélyével!
Nagyon magaménak érzem az ilyen felfogást.... valóban így kellene... mindenkinek!

" Az élet oly rövid, minden félóráért is kár, amit elrontunk. Én annak is örülök, ha süt a nap, és látok egy mosolygó embert vagy egy szép kisgyereket. Ha nem így lenne, nagyon boldogtalan lennék. Nem lenne érdemes élnem. Mindezt örököltem. És a nehéz helyzetekből valahogy -erővel, ésszel, lelki erővel- ki kell kerülnöm. Meg kell találni azt a kicsi jót, aminek örülni tud az ember. 'Jajj de szép paprikát hoztál!'- mondom Jóskának a férjemnek. És örülök neki, ha a töltött paprika sikerült és ízlik. Lehetne ezt is úgy felfogni: a fene egye meg, megint itt van ez a rohadt paprika és a főzés! De én nem így érzem. Ráadásul a csúnya, durva dolgkat nem szeretem, nem az én világom."

(Németi Irén, a Nők lapja volt főszerkesztője, 90 éves)