a., Exférjember mostanában többször nem aludt itthon. Remélem, hogy...!

b., A kinti szárítóról eltűnt az összes ruhám, és itt nem az én lütyőségemről van szó, tegnap reggel még megvoltak. Ráadásul egy csomó vadonatúj is volt köztük... Érdekelne merre csatangolnak... (mivel teraszra teregettem és van két morcos kutya, valószinűleg nem betörő járt erre... de ha mégis, miért csak az én ruháim kellenének...? Exférjember ruhái ugyanis teljes mértékben megvannak...)

Ismét van egy labda, ami körbegurul a blogvilágban, "bakancslista" néven híresült el. Itt mindenki a vágyait írja le, hogy mit szeretne elérni az életben...

Hogy én mit szeretnék? Azt ami van. Azt, amit kapok, bármi is az, hálásan fogadom.

Nem korlátozom le a lehetőségeket, nyitott vagyok és bízom a Sorsomban, az Égiekben, hogy - ahogy eddigis - jó úton vezetnek, és továbbra is mindig az fog történni, ami nekem a legjobb.

És hogy mit szeretnék még igazán?

Minden lény javára élni.

Mert én ilyen ünneprontó vagyok.

(ja és a laszti gurul tovább!)

egy tekintet mely fogva tart

egy érintés

mely véletlenül tovább tart

egy pillanat amely megáll

amikor az idő kereke

nem forog tovább 

egy szédült pillanat

melyből kiragad

amikor látod

mások hogy néznek

rátok 

Nem kellenek

a felesleges szavak

elég csak megélni

ami van

Jövök a vonattól, látok ám egy ismerős arcot egy autó mellett... hinnye gondoltam, és egyből az ellenkező irányba nézegettem nagyon figyelmesen a közeledő autót, majd zenével a fülemen osonkodtam tovább... úgy gondoltam vár valakit... ám egyszercsak észlelem, hogy jön mellettem egy autó és ő integet nekem... odamegyek, erre közli velem, gyere hazaviszlek...

Hazahozott.

Jót beszélgettünk.

Mint kiderült, tényleg várt valakit.

Engem.

Kivitte valami rokonát az állomásra, és mert tegnap látott ebben az időben hazajönni, remélte, hogy most is ilyenkor érek haza...  

Amikor hazahozott, megkérdezte, hogy mikor találkozunk. Erre nagyon lelkesen közöltem vele, hogy most is találkoztunk... persze randira gondolt, amire azt válaszoltam, hogy majd megbeszéljük, próbált kedvesen ígéretet kicsikarni, de nem hagytam magam...

Kikupálódott azért a néhány év alatt, kedves aranyos, tündibündi, még motorja is van... és nagyon jó munkahelye... de el nem tudnám képzelni, hogy mellém álljon és a pasim legyen... 

Persze érdekes dolgok történnek vele kapcsolatban, ez a sok véletlen találkozás... és nem tagadom, tetszik, hogy tudja mit akar, hogy minden lehetőséget megragad, lép, kezdeményez, udvarol, megtesz mindent amit tud... még a biciklimet is megjavítaná, mint tudjuk.

De nekem más kell....! 

... azért bennem volt, hogy mi van, ha - szokásomhoz híven - meglátom és rájövök, már nem is tetszik. Vagy esetleg én neki...

Most meg röhögök...

mert...!

Örülök, hogy a gyerek mindenben rám hasonlít, tőlem örökölte tulajdonságai jelentős részét, de azért egy-két dolgot kihagytam volna. Például az allergia-asztma párosítást, ami így megkeseríti az életünket. Az történt ugyanis, hogy annyira súlyos rohama volt, hogy életmentő kúpot kapott...

Ezért volt az ijedtség.

Itt az ideje komolyan kezelésbe venni a lelkét.

Szerda van.

Az a szerda van.

És nincs egy rongyom sem, amit felvegyek.

Jajajajajajajjjj

Azt mondják, a paradicsom jó a gyulladásra. Nos, én tettem paradicsomot a fájó fogínyemre, de annyira finomnak találtam, hogy úgy gondoltam nem árthat meg, ha egy szeletet eszek. Tettem rá helyette másikat, az véletlenül lecsúszott a pocakba, a következő gerezd pedig galád módon önként ugrott fejest a gyomromba. Néhány szelet uborka utánaszaladt, hogy megmentse, néhány macisajt kocka társaságában. 

Most meg elfogyott minden. 

Az ínyem meg még mindig fáj.  

Melóhelyen élelmiszerbiztonsági szempontok miatt nem lehet műkörmöt, meg lakkot használni, na nem mintha engem érdekelne bármelyik témakör. Tegnap viszont nagyon megkívántam a piros körömlakkot, úgyhogy vettem is egyet és mivel ma szabadnapos vagyok, így festettem. Nagyon tetszik. Most viszont, hogy holnap megyek dolgozni (hacsak nem kell Királyfi mellett maradnom) moshatom le. Bár most ez érdekel a legkevésbé...

Egy szép nap kevésbé szép estéje... de még nincs vége a napnak! 

Nyitott szemmel járok a világban, figyelem a jeleket, az üzeneteket, a történéseket... a napokban sok, számomra szerencsét hozó dolog jön velem szemben, ennek tegnap látható volt az eredménye... a mai napon pedig a szerencseszámom jött szembe mindenhol...

De hogy ne legyen a mai napom habostorta, azt mondták az orvosok, hogy ha nem megy le a láza, kórházba kell vinni... most minden erőmmel Őt gyógyítom, kérve az Égiek segítségét, használva azt a tudást, energiát, erőt amit kaptam...

Jelen pillanatban az sem hat meg, hogy holnap (végre) szerda van... elfogultan és elvakultan, csőlátással csak egy dologra tudok koncentrálni...

---

Kiegészítés: jobban van, jobban van, JOBBAN VAN, JÓL VAN! Tudtam én! Hálás vagyok az Égieknek, hogy vigyáznak RÁ/nk... (hihetelen mennyire ki tudok borulni, ha Ő nem érzi jól magát...) Nagyon hálás vagyok az áldásért, amit kaptam.