Beszélgetéseink során sokmindent megtudok róla. Kiderült az is, hogy teljesen pontosan éreztem mindent, ami vele kapcsolatos. Igaz, konkrét dolgokat - eddig - nem tudtam, hogy miért. Most megtudtam. És maximálisan megértem, hogy miért viselkedik úgy, ahogy, hogy miért és mitől fél... és tudom azt is, hogy mit kell tennem, hogyan és miért...

Ő a róka a meséből, akit meg kell szelidíteni, napról-napra, lépésről-lépésre jutunk közelebb egymáshoz, és közben ő ugyanúgy szelidít engem, miközben minden percét élvezzük annak, ami van. A mese végét pedig ismerjük... "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél..."

Úgy legyen.

Nálunk odabent szokás, hogy puszival köszöntjük egymást. Vele kapcsolatban is eszembe jutott, de úgy  voltam vele, hogy még új, meg nehogymár én, és egyébként is van még egy srác, akit imádok, de vele sem puszilkodtunk még össze, pedig vele sokkal régebben ismerjük egymást.

Erre fel tegnapelőtt a másik fiú jött oda puszival köszönni, tegnap reggel pedig Lovagom.  Mindkettő magától. Azóta naná, hogy mindegyiken behajtom a  puszikat, de Lovagomon mindenképpen, hiszen az Ő puszija csodaerejű....

Tegnap, mivel annyira rendes csaj vagyok, hagytam kibontakozni az ifjú szerelmespárt és Pesten aludtam. Úgy volt, hogy elmegyünk édes kis tizennyolc évessel - aki szintén kolléga, és nagyon szeretjük egymást - pizzázni - ketten, de mivel a többiek mentek szülinapot ünnepelni, mi is mentünk velük. Jó volt nagyon. Ma jön be a kis aranyos, és vidáman közölte velem, hogy tudom-e, hogy járunk... Nem tudtam.

De édes nagyon, mert bevállalt büszkén, úgyhogy ezen vigyorogtunk egész nap.

Bibis lett az ujjam. És kaptam rá gyógypuszit.

TŐLE!

(kiegészítés: az egyik lány -aki éppen evett - látta, és elég döbbent fejjel nézett, erre odaszólt neki: "ne nézzél már így mert kiesik a saláta a szádból!" )

"- Ki az a lány, kicsim?

- Óh, csak egy lány.... aki szerelmes belém!" 

"- Na kicsim, a vonat melyik részére szálljunk?

- Hát oda, ahová azok a csajok is!

- Na tessék, már megint a csajok...!  

- Jajj, anya, hát nem akarom feleségül venni őket...!" 

Kicsiny városunkban éppen a hétvégén van motorosünnep. Napijegy nincs, a belépő három napra szól és drága, én meg a három napból kettőt itthon sem vagyok.

Jönnek a vasak, dübörögnek a gépek... ide is elhallatszanak a számomra olyan kedves zajok... a szívem szakad meg...

Kormorán koncert is lesz, holnap...

Eddig is tetszettek az új fehérneműk, amiket vettem, de most, hogy "eltűntek" és újra meglettek, valamiért még jobban tetszenek...

Exférjemben új nője MOTOROZIK!

Szerintem ez nagyon muris Jóember beválasztott egy olyat mint én, pepitában...

Már nagyon várom, hogy megismerjem, biztos jó fej, 36-éves, egyedülálló, motoros csaj

Háháhá! Tudtam én! Exférjem benőzött, most már nyíltan is bevállalja! Hát ezért indult be annyira gyorsan ez a kifizetési folyamat! Amikor nőci tűnik fel, exférjember mindig belelkesedik, csak aztán hamar el is tűnnek, akkor elmegy a lelkesedése és ismét engem emel a piedesztálra... Remélem most kitart a kapcsolat legalább a költözésemig...

A ruháimat pedig bepakolta a szekrénybe - ilyet sem tett még soha, azért nem találtam meg őket...