Szerencsére ennek is vége, eltelt, kipipálhatjuk. Mivel számomra a Karácsony felesleges púp a hátamra, nem adja azt, amire eredetileg "kitalálták", illetve amúgyis azt vallom, hogy úgy szeress, mintha holnap nem tehetnéd, így hát ugyanúgy ahogy a többinek, ennek az ünnepnek sincs jelentősége számomra.
Tegnap dolgoztam ismét és megállapítottam (ismét), hogy a Karácsony nemhogy emberebbé tenné az embereket, de tébolyult őrültet varázsol belőlük, kezelhetetlen vadakká változnak. Képmutató világban egy képmutató, álszent ünnep, amikor a tömeg jelentős része ajándékokkal álcázva próbálja meg megadni azt a szeretetet, figyelmet a másiknak, amit egész évben elfelejt, teszi ezt úgy, hogy agresszív módon verekszi ki a neki járó jogokat és habzó szájjal vicsorogva balhézik, ha például a sorban valaki elé áll. Az ünnepi hangulathoz hozzátartozik az is, hogy zárás után, a rács alatt bekúszva támadják meg a kajáldát, hiszen mit ér a Karácsony gyorséttermi kaja nélkül? Méghogy a Karácsony a szeretetről szól... Az egész Karácsony, a szeretet szent ünnepe nem szól másról, mint pénzről, ajándékokról és kajáról. Kérdem én, hol a lényeg?
Számunkra minden nap ünnep, minden nap a szeretetről szól, arról, hogy boldoggá teszük azt, akit szeretünk... hogy igyekszünk minden lény javára élni... ám mégis, Királyfim kedvéért némi pluszt, karácsonyi hangulatot, csodát, varázslatot csempésztem az estébe, egy olyan Karácsonyt, amit én képzeltem el. Meghitt és csendes, gyertyafényes, összebújós, melyet az Ő hangja díszitett a sok karácsonyi dallal és elmondhatom, jól sikerült. Reménykedem abban, hogy Ő máshogy fog emlékezni a gyerekkorára, mint én.
Csak Királyfi kapott ajándékot, hiszen bár az apja is ott volt meg én is, egyértelmű, hogy egymást nem ajándékozzuk. Királyfim közölte, hogy a sok ajándékából mindenkinek jut, és milyen jó, hogy mindenki kapott ajándékot, hiszen mindenki jó volt, és olyan nincs, hogy a Télapó csak neki hozna... Igen, azt hiszem, erről - is - szól a szeretet. Büszke vagyok arra, hogy az én gyerekem.
Még hó is esett.