Jó érzés rájönni, hogy a paranoia (ismét) alaptalan volt, mert csak azért nem válaszolt az üzenetekre, mert meg sem kapta őket. Én meg már le is mondtam róla... Viszont az eset rádöbbentett arra, hogy rossz lenne, ha nem lenne. Persze túlélném ezt is, mint minden elválást az életben, de mégis jó, hogy van Ő nekem és szeretném, hogy maradjon, mert... szeretem...
Jó dolog, amikor két (legimádottabb) szerettemmel lehetek együtt, de annál rosszabb, amikor mindkettő beteg és nem tudok segíteni, nem tudok segíteni...