Egyszer egy állásinterjún mesélte a felvételiztető, hogy a leendő főnököm eléggé nehéz természet és, hogy "nyalni" kell neki. Mondta, hogy bár a hölgyön egy nagyon ronda ruha volt, mégis megdicsérte, hogy örömet okozzon neki, és nekem is javasolja ezt a módszert. Mire én közöltem vele, hogy ha nekem nem tetszik a ruha, nem fogom megdicsérni, mert nem szoktam hazudni... Én inkább a valóságot emelem ki, a pozitív megerősítést alkalmazom. Nem kell a képmutatás, álszenteskedés, hazugság. Olyan nincs, hogy valakit valamiért ne lehessen megdicsérni... Mindenkiben lehet találni szépet és jót, aminek a megerősítése pozitív gondolatokat ébreszt, örömet okoz és mosolyt fakaszt. Mindenkihez van egy kulcs.
Simán felvettek volna, ha mentem volna.
