Ha valami jó történik, azonnal szól a vészcsengő és keresem a hibát, a csapdát, az ellenséget, a támadást. Egyből feltámadnak a kétségek, eszembe jut a múlt és az, hogy ez biztos nem igaz, és majd holnapra elmúlik és biztos csak képzelődöm, hogy ilyen nem volt és nem is lesz. Hozom magammal a sok sérülést, sebet, fájdalmat a múltból és azok hatással vannak a jelenemre is, menekülésre késztetnek, védekezésre ösztönöznek... Néha egészen váratlan pillanatban, helyzetben tűnnek elő, mutatják meg önmagukat, figyelmeztetnek a veszélyre, hogy a rossz ismét megtörténhet... Ám ilyenkor jön a makacs énem is azonnal, szembenéz a félelmekkel, és makacsul, kitartóan mantrázza... a múlt elmúlt, az ami megtörtént, most nem kell, hogy ismét megtörténjen...