Kisiklott a karjaimból... nagy bátorsága szerteszét foszlott, beijedt, menekülőre vette. Azt hittem félreértettem valamit, tévedtem, rosszul éreztem dolgokat. Ám kiderült, hogy nem, hiszen kis baráti közbenjárás, kérdezősködés után kiderült, hogy határozottan jól éreztem amit, odavan értem... nagyon... de egyszer volt hasonló helyzetben és ott nagyon megégette magát... most pedig nem a szívére, hanem az agyára hallgat...

Azért, mert egyszer neki rossz volt, mert valaki átverte, meg sem adja az esélyt, hogy most jó lehessen... mert fél... Hiába akarja ezt a kapcsolatot, a félelme az úr, ami fogva tartja és nem engedi... holnap még van nappal, de onnantól kezdve éjszakás... könnyebb menekülni, könnyebb elzárkózni, könnyebb félni... könnyebb nem találkozni emberekkel, velem... ismét egy férfi, aki inkább menekül ahelyett, hogy szeretne...

Holnap még lesz nappal... megteszem amit lehet, mert tudom, bánnám, ha nem próbálnám meg... aztán elengedem és elfogadom, bármi is van megírva.

(bocsi, nem kommentelős bejegyzés)