Olvasgatom a kedvenc blogjaimat és némelyik annyira fáj... Fáj, mert olyan érzésekről olvasok benne, amin én is nem annyira régen átmentem... régebbi önmagamról olvasok, a fájdalomról, magányról, egyedüllétről, félelemről, halálvágyról és könnyezek... sokszor eszembe jut, amikor szemeztem a gyógyszeresdobozzal a túlvilágra készülve... amikor már kinéztem a síneket, hogy hol biztos a halál... (lásd blog elején a bejegyzéseket...) Könnyezek, mert átérzem azt, amit most Ők éreznek... Nem felejtem el, mekkora nagy harc volt kigyógyulni, meggyógyulni, de sikerült. Sokmindent megtanultam a betegség által, például elfogadni, kérni, sírni... meghaltam, újjászülettem, feltámadtam.... mint egy igazi főnixmadár... átértékelődött az életem, a történések, az érzések, a létezés.
Rájöttem, hogy vannak igazi barátaim, akik nem hagynak magamra, és nem kell mást tennem, csak hívni őket. Sokan mondták már nekem, mennyire erős vagyok. Rájöttem, hogy tényleg így van. Gyógyszerek, antidepresszánsok, tudatmódosító szerek nélkül, a saját erőmből és a barátaim erejével álltam fel a padlóról és mondhatom ma már büszkén, igenis ki lehet gyógyulni a depresszióból. Minden betegségből meg lehet gyógyulni.
Annyi minden történt velem az életemben... annyi rossz dolgon... de már túl vagyok rajta. És hálás vagyok azért, ami megtörtént, hiszen attól vagyok az, aki. És a történteket most kamatoztatom... segítek, ha elfogadják, szeretnék segíteni annak aki elfogadja és akarja. Mert megmenteni mindenki csak saját magát tudja... hiszen mindenki képes rá, mindenkiben ott van az erő, elő lehet hozni, csak akarni kell. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek és minden találkozásnak oka van, mégha nem személyes is, csak blogos... talán Te sem véletlenül tévedtél ide... mégha nem is szólsz...
És én is itt vagyok... akár "ismeretlenül" is. Aki elejétől olvas, visszaolvas, láthatja min mentem keresztül... és mi lehet a legjobb példa, mint maga az Élet?
Mindig csak az lüktet bennem, amikor erről olvasok, nézd, én felálltam, Te is képes vagy rá! Segítsek?
