Az álmok fura lények. A tudatalattiból előbújnak és rendezkednek. Az én álmaim meg különös állatfajta. Üzeneteket kapok általuk másoktól is. Tudom, hogy ki-mikor gondol rám, mit érez velem kapcsolatban, vagy hogy kivel történik valami rendkívüli... ez bizonyítást nyert már nem egyszer. Némelyik álom ösztönöz bizonyos lépésekre is. Most, amikor sokadjára ugyanazt álmodtam, és a gondolat nem hagyott nyugodni, éjjel-nappal zaklatott, engedtem, léptem. Most még nem tudom, miért kellett meglépnem, és a lépésre a válasz sem pozitív, de tudom azt, hogy ha a megérzéseim vezetnek, hallgatnom kell rájuk. Egyszer biztosan választ kapok az Élettől. Most mondhatnám, de nem mondom azt, hogy eredménytelenül tettem amit, meg hogy nem volt értelme, mert jelen pillanatban is nagyon sokat értek belőle. Csak szerintem nem ez az igazi válasz a Sorstól a kérdésre... Jelenleg csak annyit tudok, hogy jó döntés volt, mégha rossznak tűnik is...

*

ps.: most már tudom, jó döntés volt. És hogy miért? Mert rájöttem, hogy ez NEKEM kellett. Csak nekem.