Amolyan nőcis hangulatban vagyok mostanában, és ennek megfelelően kedvet kaptam a szottyos, könnyes, romantikus dolgokhoz. Én nem rendelkezem ilyen cuccosokkal, így hát kértem és kaptam kölcsön egy könyvet (ami olyan vastag mint egy lexikon), és igazi női könyv, aminek olvasása közben kiélhetem érzelmeimet és "indokkal" sírhatok. Hiszen a történet megható, van ebben minden, mi szem-szájnak ingere...

Csak mondjuk nem a vonaton kellene olvasnom, ott azért elég cinkes könnyezni...

Egyszer lenn, egyszer fenn. Ma határozottan fenn.

Először majdnem belehaltam. Szó szerint. Aztán szar volt sokáig, de valahogy túléltem. Most meg sokkot kaptam, kicsit szar volt, de gyakorlatilag jól vagyok (nem emiatt vagyok rossz passzban, ez csak hab a tortámon). Úgy látszik, ehhez is hozzá lehet szokni, ebben is meg lehet edződni... Először kűzdöttem érte, mindent megtettem, hogy visszatérjen... másodszor nem tettem sokat, de visszavártam... most viszont nem teszek semmit... Ha úgy kell lennie, akkor most rajta a sor, hogy akarjon visszaszerezni engem. Ha meg nem, hát nem.

Lehet, hogy van egy barátom. Azért "lehet", mert én ezekkel a szavakkal nem szoktam könnyen "dobálózni". Most mégis azt mondom, ez akár barátság is lehet. Nem, nem pasim, még véletlenül sem. Fiúbarát. Pedig én nem hiszek a fiú-lány barátságban. És mégis. Amolyan... testvéri a dolog.... Nagyon jókat tudunk beszélgetni, bármiről... bizalmasok vagyunk... És ez most így jó nekem, nekünk.

Az meg csak hab a tortán, hogy az irigyeim száma megnőtt, mert minden csaj erre a fiúra vadászik (utózönge: van kedvese a fiúnak és nem én vagyok az!).

Persze erről eszembe jutott, hogy Kedves mindig a barátnőjeként mutatott be, engem ez mennyire zavart. Mert a barátság és a párkapcsolat nem ugyanaz... és baromira nem mindegy, hogy melyik...

Az erőseket segíti a szerencse... [dt]

Mégiscsak történt jó is a mai napon.

http://www.myspace.com/muzsnyaimusic

Fent van néhány dal. Aki énekel, az az én barátosném, bezonyám, szerintem (nem vagyok elfogult) állati jól nyomják :)

Úgy érzem magam mint egy tiszavirág, akinek rossz napja volt. [dt]

Nem tudni, miért van
Az, hogy egy poros könyv
Nálam is többet tud rólam,
Feledés, merengő okfejtés...
Vajon hol lehet az a tücsök, ami a
Fejemben csippan?
Ha nálam éjszakázol, plédként
Engem használj, ha fázol!
S ha sírsz, az én saját csendem felel,
És egy újabb rossz nap jön el.
A múlt már nem érdekel! -
Rég volt, s most ismét jó lenne az a
Néhány tegnapi perc!

Most vagyok angyal... szép
Öregesen, tisztán, ezért
Most ölelj, most lopózz be hozzám:
Mert elfog a félelem,
Csak úgy elhaladsz mellettem,
És évek múlva majd nézünk bután,
Hogy miért így volt,
És égő folt
Lesz ez a perc,
Ha nem szeretkezzük el,
Csodás élet törlődik el, hát
Miért ne intézzük el, hogy láthassuk
Évek múltán, mi volt?!

Mert az, aki volt már fent,
Az tudja, mit jelent
A tiszta égbolt!
Osszuk meg egymással a fényt,
A lelki szépet, s a testi kéjt!
S a végén érezhetjük, hogy szép volt!

S ha sírsz, az én saját csendem felel,
És egy egész más nap jön el,
A múlt már nem érdekel! -
Rég volt, s most ismét jól jönne az a
Néhány tegnapi perc!

Mert az, aki volt már fent,
Az tudja, mit jelent
A tiszta égbolt!
Osszuk meg egymással a fényt,
A lelki szépet, s a testi kéjt!
S a végén érezhetjük, hogy szép volt!
Mert az, aki volt már fent,
Az tudja, mit jelent!

Régebben nem tudtam eldönteni, hogy az élet zárt-e ki magából, vagy én zártam ki az életet magamból... visszahúzódva, önmagammal jól elvoltam... nem kerestem mások társaságát és mások sem keresték az én társaságomat. Néha kibújtam kis vackomból, de aztán gyorsan vissza a biztonságos, védelmező barlangomba...

Mióta legutóbb családállításon voltam, ez az egész valahogy megváltozott...

Kinyílt a világ...

Nem tudom eldönteni, hogy én léptem az élethez vagy ő lépett hozzám...

Hirtelen más lett a kapcsolatom az emberekkel... például bent a munkahelyen is... elkezdtek felém nyitni... mintha most fedezték volna fel, hogy létezem... a társaság középpontja lettem... keresik a társaságomat... szeretnek... örülnek nekem...

Jövő héten hétvégén össznépi bulira megy a nép, kollektíve. Rám lett parancsolva több irányból is, hogy én is írjam fel magam a listára... sok kedvem nem volt hozzá, hogy menjek, hiszen nem vagyok egy pletyka- és bulibige... de azért jólesik... hirtelen többen sörözni hívtak... bulizni... én csak nézek ki a fejemből bután (ahogy szoktam) mi történt, mire fel ez a nagy népszerűség? Még szokom a helyzetet... óvatosan kezelem... de azért tetszik.... valami megváltozott bennem, ezért változhatott a külvilág is...

Jó ez a családállítás...

A mai napom jellemzése nem részletezve: FOS

Na, ezt jó volt leírni.