A fény az alagút végén egy vonat volt. És meg kell állapítanom, hogy a mélypontról is vezet lefelé út. Egyébként pedig nagyon meg vagyok lepődve magamon, mert már nem viselnek meg a dolgok. Pedig életem minden egyes területe mondhatni romokban hever. Komoly okom lenne aggodalomra, főként pénzügyi szempontból. De úgy érzem, hogy minden egyes pofon, amit kapok, csak erőt ad. Azért sem adom meg magam. Azért is megyek tovább. Makacsul hiszek abban, hogy mindjárt jobb lesz, hogy nem eshet örökké. Makacsul bízom az Égiekben. Még sosem hagytak cserben. Így hát várok. Majdcsak lesz valahogy...

Valami van a levegőben... nem tudom mi, de makacsul azt érzem, hogy valami jó fog történni velem.... úgy legyen!!!!

Hát ez a film, ami háttérzajként ment a tévében, gyomronvágott... vígjáték... kedves, aranyos, könnyed... én mégis egyre inkább elkomorultam... és elkezdtem figyelni rá... mintha nekem szólt volna... poénok, de mégis komolyak... mintha rólam-rólunk szólnának... mint egy üzenet... jajj, nem hiszek a véletlenekben... de legalább a vége hepiend... remélem ez is nekem szól...

"Klassz dolog, ha mélyponton vagy, mert onnan csak felfelé vezet az út."

Köszi Égiek

Szóval. Amíg én azt érzem, hogy ő az én Igazim, addig úgysem győz meg senki az ellenkezőjéről, történjen is bármi... Úgyhogy mindenki legyen olyan kedves és helyeseljen veszettül: "igen Jagi, összetartoztok, minden rendbejön, ismét egymásrataláltok!"

Köszönöm

Egyébként pedig meglepően jól érzem magam... nem tudom, hogy mitől-miért-hogyan, de így van... talán az, hogy nem harcolok sem magam, sem az érzéseim ellen, talán az, hogy elfogadok mindent úgy, ahogy van és megpróbálom a jelen pillanatból kihozni a legjobbat... akárhogyis, most így jó... és tudom, hogy csak jobb jöhet...

Látom a fényt az alagút végén... remélem, nem egy vonat lámpája az...

Tetszenek azok a lakások, amelyeket újra és újra meghírdetnek, bizonyos időközönként. Ebből sokmindenre lehet következtetni... Az meg szerintem fullgáz, hogy egy eladó lakásnál feltett képnél még tavaly téli dátum van a fényképen... Figyelek ám!

Jéghideg ágyban ébredek, tudod,
Fény mossa az éjszaka ráncait,
Tudom és érzem, hogy merre jársz,
Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.

Most sokáig nem látlak, tudod,
Pedig nem vehetem le rólad a szemem,
Lepedõm markolja sóhajod:
Csak Te mondod így ki a nevem.

Az illatodban ülve várok egész nap,
Hogy szádban hozd el éltetõ vizemet,
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!
(Én ott vagyok Veled!)

Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!

Álom-szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó,
Dalt szül a súlyos félhomály,
Érzem, hogy sírni volna most jó.

Reszket a föld, ha hozzám ér,
Egy-egy békés gondolat,
Amit nekem küldesz el,
Amiben magad is benne vagy...
(Benne vagy...)

Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!
Többet nem tudok,
Csak Neked dúdolni halkan,
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van!

Többet nem tudok...
Néznek a csillagok...
Többet nem tudok...
Csak Neked dúdolni halkan!

Én vagyok a legszerencsésebb ezen a világon... Van egy pasi, akinek én jelentem az életet... ... Soha senki nem fog úgy szeretni, ahogy Ő szeret engem, minden porcikájával, önzetlenül, tisztán, önmagamért, akármilyen is vagyok... Nekem pedig Ő jelenti az Életet, érte élem minden percem... és soha senkit nem fogok úgy szeretni, ahogy Őt... bármit is hozzon az élet... és ez a szeretet nem múlandó, soha, senki és semmi nem szakíthatja szét...

Vágyakozni különböző földi dolgok iránt... virnyogni egy hímnemű után... minden annyira törpeségnek tűnik... mi után is vágyakozhatnék, amikor enyém az egész világ az Ő személyében? Pasik jöhetnek-mehetnek, de a gyerekem Örök

Jagi könnyes-nyálas-szipogós-meghatott bejegyzését olvashattátok...

Nagy munkában voltunk, üvegfestékkel szórakoztunk. Kicsikém jól össze is maszatolta magát vele, mire én, megkérdeztem tőle, "kisfiam, hogy nézel ki?" Mire Ő természetesen válaszolt: "mint egy gyerek!"