Tegnap találkoztam legjobbammal, találtunk egy nagyon jó helyet, beültünk meginni egy szomjoltót, megváltottuk a világot. Fizikailag fáradt vagyok, de lelkileg jóllakott. Nagyon jó hatással vagyunk egymásra, már a találkozás gondolata is mindkettőnket feldobja.

Ma tiszta nyomi vagyok, nincs bennem az a lelkesedés, hogy jajdejó, este megyek bulizni Azaz várom, vettem is egy olyan felsőt, hogy ihaj meg satöbbi, de elmondhatatlanul fáradt vagyok, itthon is rengeteg dolgom van. És még a fodrászomat sem tudom elérni... Megyek belevetem magam a rendrakásba, pakolásba, takarításba, meg pihenek szerintem egész nap, aztán majd meglássuk, a vak is megmondta. Indulásra csak összekaparom magam és felébredek...

Persze lehet, hogy attól sincs jó kedvem, hogy elhatároztam most már véglegesen a munkahelyváltoztatást és bár erre szükség van, de a szívem megszakad . Legjobbam is hívott a saját melóhelyére és bizony a fizetés amit mondott, mindent visz... Hiába van az, hogy eddig még sehol nem szerettem ennyire lenni, mint itt, de ebből nem lehet megélni... picsbe... vinni akarom a kollégákat is...

Utózönge: végre elértem a fodrászomat, megyek is hozzá 1-re, úgyhogy ez már dobott a kedvemen, mert kezdtem elkettyenni, hogy nem jön össze, és kezdtem hergelni magam, hogy akkor biztosan az egész napom fos lesz. Jellemző, jól van Jagi...