Na, sikerült ma belecsapni a lecsóba és tíz óra meló helyett tizenkettőt lehúzni. Mert ám nemcsakhogy fontos emberek jöttek ellenőrizgetni, én is fontos ember vagyok, bizonyám és kellettem odabent. Igaz, a végére már eléggé leamortizálódtam, de a lelkem jól érezte magát, mert nagyon jól teljesítettünk.

Holnap délre megyek dolgozni. Persze imádott államvasutaknak köszönhetően még nem tudom, hogy fogom a bejutásomat eszközölni, mert hiába reggel van a sztrájk, mire helyrerázódik a közlekedés, eltelik egy nap is. Arról nem is beszélve, hogy errefelé sztrájk nélkül is fél órákat késnek a vonatok...

A betegségem visszavonulót fújt. Ma úgysem volt időm betegnek lenni, de lám valóban, tegnap kiírtam magamból amit kellett, a betegség el is tűnt belőlem. Érzem még, hogy van torkom, de már korántsem vagyok annyira taki mint tegnap, vagy akár még reggel.