Az igazi boldogság a lelkünk mélyén rejtezik, mint egy is sziget - a béke szigete... Sajnos ezt legtöbbször elfedik különböző fátylak, zavaró érzelmek fátylai... mint a fájdalom, irígység, szomorúság, harag... és társaik.... Én ezt a szigetet már felfedeztem magamban, és tudatos élettel, gondolkodással, viselkedéssel éltem rajta... de az utóbbi idő történései igencsak próbára tettek és kemény feladatokat kaptam... egész életem ilyen, mindig nehezebb és nehezebb feladatokat kell megoldanom.... A mostani történések vihart keltettek bennem és elsodortak a szigetemről... láttam, hogy ott van és próbáltam kétségbeesetten maradni, kapaszkodni, de semmilyen tudatosság nem segített... az erőm cserbenhagyott... a zavaró érzelmeim nem engedtek és én képtelen voltam szabadulni... csak tehetetlenül sodródtam, kétségbeesetten kapaszkodtam és próbáltam tartani magam, mert én erős vagyok... ám tegnap elfogyott az erőm, feladtam... megadtam magam... és gyenge voltam... sírtam, pedig én nem szoktam...

A könnyek elindítottak bennem valamit, átmostak, kimostak belőlem minden szennyet, fájdalmat, bánatot... amelyeknek a helyét átvette a tér... amit most jó dolgokkal lehet megtölteni... és azt vettem észre, hogy ismét ott vagyok a szigetemen, a békémmel, derűmmel... tudatosságommal...

Talán ez volt a feladat... hogy elismerjem, legalább magamnak: én is gyenge vagyok...

Úgyhogy nem, Alessia... nem kell kijavítanod a jelzőmet... csak távol áll tőlem a buddhaság, az érzelmek nélküli világ... ember vagyok én is... de boldog vagyok...

Mert a boldogság nem múlhat az anyagi világon.... azon, hogy van-e társ, vagy nincs, van-e pénz vagy nincs... ha bennünk van az igazi béke és boldogság, akkor azt ezek a dolgok csak időlegesen zavarhatják meg...