Szóval. Amíg én azt érzem, hogy ő az én Igazim, addig úgysem győz meg senki az ellenkezőjéről, történjen is bármi... Úgyhogy mindenki legyen olyan kedves és helyeseljen veszettül: "igen Jagi, összetartoztok, minden rendbejön, ismét egymásrataláltok!"

Köszönöm

Egyébként pedig meglepően jól érzem magam... nem tudom, hogy mitől-miért-hogyan, de így van... talán az, hogy nem harcolok sem magam, sem az érzéseim ellen, talán az, hogy elfogadok mindent úgy, ahogy van és megpróbálom a jelen pillanatból kihozni a legjobbat... akárhogyis, most így jó... és tudom, hogy csak jobb jöhet...

Látom a fényt az alagút végén... remélem, nem egy vonat lámpája az...